Ki tekintendő sértettnek?
A sértett az a személy, akinek a jogát vagy jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette. Ha a sértett akár a büntetőeljárás megindítása előtt, akár azt követően meghalt, helyébe egyenesági rokona, házastársa, élettársa vagy törvényes képviselője léphet, és gyakorolhatja a sértett által gyakorolható jogokat.
A feljelentés
Bűncselekmény miatt bárki tehet feljelentést, az nem a sértett kizárólagos joga. A feljelentést a nyomozó hatóságnál, általában a rendőrségen vagy az ügyészségen kell írásban vagy szóban megtenni, nincs akadálya a feljelentés megtérelének továbbá távbeszélőn vagy más technikai eszköz útján sem. Ha a feljelentést más (nem büntető) hatóságnál teszik meg (pl. önkormányzat, felügyeleti szervek) a feljelentést ez a hatóság is elfogadja, de köteles azt a büntető ügyekben eljáró hatóságnak megküldeni. A szóban tett feljelentést jegyzőkönyvbe kell foglalni. A feljelentés nem nélkülözhetetlen feltétele az eljárásnak, hiszen az a hatóság észlelése alapján is megindulhat. Emiatt a feljelentés esetleges visszavonása az eljárás megindulását vagy folytatását nem befolyásolja. A feljelentés kötelező, ha annak elmulasztása bűncselekmény (pl. a legtöbb állam elleni bűncselekmény esetében, vagy hivatalos személyek tekintetében vesztegetés esetén stb). A hatóság tagja és a hivatalos személy, továbbá, ha külön törvény előírja, a köztestület köteles a hatáskörében tudomására jutott bűncselekményt – ha az elkövető ismert, annak megjelölésével – feljelenteni. Ennek elmulasztása csak akkor bűncselekmény, ha ezt a Btk. külön szankcionálja (például a vesztegetés feljelentésének az elmulasztása esetén vagy az hivatali visszaélést valósít meg, azaz a hivatalos személy azért szegi meg feljelentési kötelezettségét, hogy azzal másnak jogtalan hátrányt okozzon, vagy jogtalan előnyt szerezzen. A feljelentés elmulasztása önmagában nem valósítja meg a bűnpártolás bűncselekményét.
A sértett jogai az eljárás megindításával és folytatásával kapcsolatban
A feljelentés megtételét követően az ügyész – három napon belül – elutasíthatja azt, ha magából a feljelentésből megállapítható, hogy
- a cselekmény nem bűncselekmény,
- a bűncselekmény gyanúja hiányzik,
- a büntethetőséget kizáró ok állapítható meg,
- eljárás halál, elévülés vagy kegyelem folytán nem indítható,
- a magánindítvány vagy a feljelentés hiányzik,
- a cselekményt már jogerősen elbírálták.
A fenti 1-2, valamint 4-6 pontban meghatározott esetekben, továbbá, ha a 3. pontban foglalt estkörben a büntethetőséget a gyermekkor zárja ki, a feljelentés elutasítására a nyomozó hatóság is jogosult.
A feljelentést nem lehet elutasítani, ha megállapítható ugyan a gyanúsított büntethetőségének hiánya, de
- a gyanúsított kényszergyógykezelésének elrendelése látszik szükségesnek, továbbá
- ha elkobzásnak, vagyonelkobzásnak, illetve az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételének a büntethetőségtől függetlenül helye van, kivéve, ha az elkobzásra, vagyonelkobzásra, illetve az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételére irányuló eljáráshoz a bizonyítékok rendelkezésre állnak.
A feljelentést elutasító határozat ellen – annak közlésétől számított nyolc napon belül – a feljelentő csak akkor élhet panasszal, ha a bűncselekménynek sértettje. Ha azonban a feljelentő központi államigazgatási szerv, az ügyésznek vagy a nyomozó hatóságnak a feljelentés elutasításáról, a nyomozás részbeni mellőzéséről, felfüggesztéséről, illetve megszüntetéséről szóló határozata ellen a közléstől számított nyolc napon belül panasszal élhet.Az ügyész, illetőleg a felettes ügyész a panasz alapján
- a feljelentést elutasító határozatot hatályon kívül helyezi, és dönt a nyomozás elrendeléséről, vagy
- a panaszt elutasítja, ha azt nem találja alaposnak.
Főszabály szerint a panasz elutasítását követően a sértett pótmagánvádlóként léphet fel. Nincs azonban helye a pótmagánvádlóként történő fellépésnek, ha a büntethetőséget a gyermekkor vagy a kóros elmeállapot zárja ki, továbbá az elkövető halála esetén. A nyomozás megszüntetése nem akadálya annak, hogy ugyanabban az ügyben utóbb az eljárást folytassák. Az eljárás folytatását az ügyész, ha pedig a nyomozást az ügyész szüntette meg, a felettes ügyész rendelheti el. Ha korábban a gyanúsítottat megrovásban részesítették, a felettes ügyész a nyomozást megszüntető határozatot hatályon kívül helyezi. Ha a nyomozás megszüntetése ellen a sértett nem élt panasszal, illetve a felettes ügyész nem rendelte el a nyomozás folytatását, utóbb azt csak a nyomozási bíró rendelheti el az ellen, akivel szemben a nyomozást korábban megszüntették. Ha a nyomozási bíró a nyomozás folytatásának elrendelése iránti sértetti indítványt elutasította, változatlan alapon a nyomozás folytatásának elrendelése iránti ismételt indítvány előterjesztésének nincs helye.
A sértett jelenléti joga
A sértett a gyanúsított és a tanú kihallgatásán nem lehet jelen. Úgyszintén nem lehet jelen a nyomozási bíró ülésein. Értesítést kap azonban – és ennek megfelelően természetesen meg is jelenhet – például a szakértő meghallgatásáról, a helyszíni szemléről, a bizonyítási kísérletről. Ha tanúként idézik, jelenléte kötelező. A bizonyítási cselekményeknél, pl. felismerésre bemutatás, helyszíni szemle, szembesítés szintén megjelenhet.
Iratbetekintéshez és másoláshoz való jog
Az eljárás során keletkezett, beszerzett vagy becsatolt iratról az a bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság, amely előtt az eljárás folyamatban van a sértett kérelmére – legkésőbb a kérelem előterjesztésétől számított nyolc napon belül – másolatot ad ki. A nyomozás befejezéséig a sértett és képviselője másolatot kaphat a szakvéleményről, valamint az olyan nyomozási cselekményről készült iratról, amelyeknél jelen lehetnek, az egyéb iratról pedig akkor, ha ez a nyomozás érdekeit nem sérti (pl egy tanúvallomás). A sértett a nyomozás során keletkezett más iratokról a tanúkénti kihallgatását követően kaphat másolatot. A feljelentő részére – ha nem sértett – csak a feljelentésről adható másolat. Ha a sértett a nyomozási cselekményen jelen lehet, az arról készült jegyzőkönyvet nyomban megtekintheti. A sértett a nyomozás során is megtekintheti a szakvéleményt, az egyéb iratokat pedig akkor, ha az a nyomozás érdekeit nem sérti. A nyomozás befejezését követően a sértett és képviselője másolatot kaphat a nyomozás minden olyan iratáról, amelyet egyébként a pótmagánvádlói fellépés érdekében az ügyészség helyiségében megismerhet. A bírósági eljárásban a sértett és képviselője részére a másolat kiadása csak az emberi méltóságra, az érintettek személyiségi jogaira és a kegyeleti jogra tekintettel korlátozható. A sértett és képviselője a büntetőeljárás során jogosult megismerni azt a minősített adatot, amit olyan irat tartalmaz, amelyet egyébként megismerhet.
A sértetti indítványok és észrevételek
A sértett a nyomozati és a bírói szakban akár írásban, akár szóban (pl. a tárgyaláson) indítványokat, észrevételeket tehet. Az indítványok elsősorban bizonyítási cselekmények elvégzésére (pl. szakértő kirendelése, helyszíni szemle elvégzése, szembesítés, tanú meghallgatása) irányulhat. A nyomozásban a sértett bizonyítási indítványát a nyomozó hatóság, illetve a nyomozást folytató ügyész bírálja el. A hatóság nem köteles az indítványoknak helyt adni. Szóban rendszerint a sértett jelenléte esetén történik észrevételezés pl. a tárgyalás körülményeivel, a szakértői véleménnyel stb. kapcsolatban. A bíróság az észrevételt jegyzőkönyvbe veszi. A tárgyaláson az ügyész vádbeszédét követően a sértett felszólalhat és ebben a körben nyilatkozhat arról, hogy a vádlott bűnösségének megállapítását és megbüntetését kívánja-e. A Be. XXVIII/A. Fejezetében meghatározott kiemelt jelentőségű ügyekben a sértett felszólalása közben a szót nem lehet megvonni és a nyilatkozatában a tényállásra vonatkozó álláspontját is kifejtheti.
A sértett jogorvoslati jogai a nyomozással kapcsolatban
A sértett a nyomozás során jogorvoslatként panasszal élhet, ha reá nézve az ügyész vagy a nyomozó hatóság feljelentés elutasításáról, a nyomozás részbeni mellőzéséről, felfüggesztéséről, illetve megszüntetéséről, kényszerintézkedés elrendeléséről, további vagyoni jogok vagy érdekek korlátozásáról, valamint vagyoni jellegű kötelezettségek megállapításáról hozott határozata közvetlen rendelkezést tartalmaz, a határozat ellen a közléstől számított nyolc napon belül panasszal élhet. Ha a határozatot hozó a panasznak három napon belül nem ad helyt, az ügyész határozata elleni panaszt a felettes ügyész, a nyomozó hatóság határozata elleni panaszt az ügyész a hozzá érkezéstől számított tizenöt, megszüntető határozat esetén harminc napon belül határozattal bírálja el. A panasz szóban és írásban egyaránt előterjeszthető. A szóban előterjesztett panaszt a hatóság jegyzőkönyvbe veszi. A panaszt elbíráló határozat ellen további jogorvoslatnak – főszabály szerint – nincs helye. A panasznak a megtámadott határozat végrehajtására általában nincs halasztó hatálya, de a határozatot hozó, illetőleg a panaszt elbíráló a határozat végrehajtását kivételesen indokolt esetben a panasz elbírálásáig felfüggesztheti.
A sértett jogorvoslati jogai a bírói szakban
Az elsőfokú bíróság ítélete, illetve végzése ellen a sértett általános fellebbezési joggal nem rendelkezik, pusztán mint magánfél (a polgári jogi igény elbírálásával kapcsolatban), vagy mint magánvádló jelenthet be fellebbezést. A magánvádló jogi képviselőjének önálló fellebbezési jogosítványa nincs, fellebbezést kizárólag a magánvádló nevében jelenthet be. A sértett a számára elfogadhatatlan bírói ítélettel vagy végzéssel szemben tehát formális jogorvoslati lehetőséggel nem rendelkezik. A sértetti “érdekeket” a vádlott terhére az ügyész képviselheti fellebbezésében.
(forrás: www.magyarorszag.hu)