A büntetőeljás résztvevői

A járásbíróságok

A járásbíróságok kizárólag elsőfokú bíróságként járnak el a büntetőeljárási törvény szerint a hatáskörükbe utalt büntető ügyekben. A járásbíróságok egy hivatásos bíróból és két ülnökből álló tanácsban kizárólag akkor járnak el , ha az adott bűncselekményre a törvény 8 évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést ír elő. Abban az esetben viszont, ha az elbírált bűncselekmény büntetési tétele a 8 évet nem éri el, a járásbíróságok ülnökök közreműködése nélkül, egyesbíróként járnak el.

Ezekben az esetekben természetszerűleg a tanács elnöke, illetve az egyesbíró alatt hivatásos bírót kell érteni.

Az elsőfokú bíróság általános hatáskörű bíróságnak számít, ugyanis minden olyan ügyben elsőfokú bíróságként jár el, amelyet a törvény nem utalt a törvényszékek hatáskörébe.

1. azok a bűncselekmények, amelyekre a törvény tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását is lehetővé teszi; valamint
2. az emberiesség elleni bűncselekmények (Btk. XIII. Fejezet);
3. a háborús bűncselekmények (Btk. XIV. Fejezet);
4. az emberölésre irányuló előkészület, a gondatlanságból elkövetett emberölés [Btk. 160. § (3) és (4) bekezdés], az erős felindulásban elkövetett emberölés (Btk. 161. §), az életveszélyt vagy halált okozó testi sértés [Btk. 164. § (8) bekezdés és (9) bekezdés c) pont];
5. az egészségügyi beavatkozás és kutatás rendje elleni bűncselekmények (Btk. XVI. Fejezet);
6. az emberrablás (Btk. 190. §), az emberrablás feljelentésének elmulasztása (Btk. 191. §), az emberkereskedelem (Btk. 192. §);
7. az egészségügyi önrendelkezési jog megsértése (Btk. 218. §);
8. az állam elleni bűncselekmények (Btk. XXIV. Fejezet);
9. a minősített adat és a nemzeti adatvagyon elleni bűncselekmények (Btk. XXV. Fejezet);
10. a fogolyzendülés (Btk. 284. §), a nemzetközi bíróság előtt elkövetett igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény (Btk. 289. §);
11. a korrupciós bűncselekmények (Btk. XXVII. Fejezet);
12. a hivatali bűncselekmények (Btk. XXVIII. Fejezet);
13. a nemzetközileg védett személy elleni erőszak (Btk. 313. §);
14. a terrorcselekmény (Btk. 314-316. §), a terrorcselekmény feljelentésének elmulasztása (Btk. 317. §), a terrorizmus finanszírozása (Btk. 318. §), a jármű hatalomba kerítése (Btk. 320. §), a bűnszervezetben részvétel (Btk. 321. §), a különösen nagy vagy ezt meghaladó kárt okozva elkövetett közveszély okozása [Btk. 322. § (2) bekezdés b) pont], a különösen nagy vagy a különösen jelentős kárt okozva elkövetett közérdekű üzem működésének megzavarása [Btk. 323. § (2) bekezdés c) pont és (3) bekezdés c) pont];
15. a nemzetközi gazdasági tilalom megszegése (Btk. 327. §), a nemzetközi gazdasági tilalom megszegése feljelentésének elmulasztása (Btk. 328. §), a haditechnikai termékkel vagy szolgáltatással visszaélés (Btk. 329. §), a kettős felhasználású termékkel visszaélés (Btk. 330. §);
16. a választás, a népszavazás, a népi kezdeményezés és az európai polgári kezdeményezés rendje elleni bűncselekmény (Btk. 350. §);
17. a különösen nagy vagy ezt meghaladó értékre elkövetett kifosztás [Btk. 366. § (3) bekezdés a) pont];
18. a különösen nagy vagy a különösen jelentős értékre elkövetett lopás [Btk. 370. § (5) bekezdés a) pont és (6) bekezdés], a különösen nagy vagy a különösen jelentős kárt okozó rongálás [Btk. 371. § (5) és (6) bekezdés], a különösen nagy vagy a különösen jelentős értékre elkövetett sikkasztás [Btk. 372. § (5) bekezdés a) pont és (6) bekezdés], a különösen nagy vagy a különösen jelentős kárt okozó csalás [Btk. 373. § (5) bekezdés a) pont és (6) bekezdés], a különösen nagy vagy különösen jelentős kárt okozó információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás [Btk. 375. § (3) bekezdés a) pont, (4) és (5) bekezdés], a különösen nagy vagy a különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés [Btk. 376. § (5) bekezdés a) pont és (6) bekezdés], a különösen nagy vagy ezt meghaladó vagyoni hátrányt okozó hanyag kezelés [Btk. 377. § (2) bekezdés], a különösen nagy vagy a különösen jelentős értékre elkövetett orgazdaság [Btk. 379. § (5) bekezdés a) pont és (6) bekezdés];
19. a különösen nagy vagy a különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése [Btk. 385. § (4) bekezdés b) és c) pont], a különösen nagy vagy a különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó iparjogvédelmi jogok megsértése [Btk. 388. § (3) bekezdés b) és c) pont];
20. a különösen nagy vagy a különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás [Btk. 396. § (4) bekezdés a) pont és (5) bekezdés] és az ezzel összefüggésben elkövetett költségvetési csaláshoz kapcsolódó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettség elmulasztása (Btk. 397. §);
21. a pénzmosás (Btk. 399. §);
22. a bennfentes kereskedelem (Btk. 410. §), a tőkebefektetési csalás (Btk. 411. §) és a piramisjáték szervezése (Btk. 412. §);
23. a katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó bűncselekmények;
24. az emberiesség elleni bűncselekmények büntetendőségéről és elévülésének kizárásáról, valamint a kommunista diktatúrában elkövetett egyes bűncselekmények üldözéséről szóló törvényben meghatározott kommunista bűncselekmények, valamint a nemzetközi jog szerint el nem évülő bűncselekmények.

A törvényszékek mint elsőfokú bíróságok főszabály szerint egy hivatásos bíróból és két ülnökből álló tanácsban járnak el. Különösen indokolt esetben – terjedelmes, bonyolult ügyeknél – két hivatásos bíróból és három ülnökből álló öttagú tanácsban járhat el.

Amennyiben a törvényszék másodfokú bíróságként jár el, úgy háromtagú hivatásos bíróból álló tanácsban ítélkezik.

Az ítélőtábla

Ítélőtábla működik a fővárosban, Debrecenben, Győrben, Pécsett és Szegeden.

Az ítélőtábla a törvényszékek hatáskörébe tartozó ügyekben jár el másodfokú bíróságként.

Az ítélőtábla, mivel kizárólag fellebbviteli bíróságként működik, mindig három hivatásos bíróból álló tanácsban ítélkezik.

Az ítélőtábla harmadfokú bíróságként jár el azokban az ügyekben, amelyekben másodfokon a törvényszék hozott határozatot.

A Kúria

A törvény szerint a Kúria ugyancsak másod- vagy harmadfokú bíróságként járhat el.

A Kúria másodfokú bíróságként jár el azokban az esetekben, amikor az ítélőtábla határozata ellen jelentenek be fellebbezést. Az ítélőtábla mint másodfokon eljáró bíróság határozata ellen akkor van helye fellebbezésnek, ha olyan nem ügydöntő végzést hozott, amely ellen az első fokú eljárásban is helye lenne fellebbezésnek. Ilyen lehet többek között kényszerintézkedések elrendelése vagy megszüntetése, illetve a tartam felülvizsgálata során hozott határozat. Ebben az esetben az ítélőtábla határozata ellen a Kúriához lehet fellebbezni.

Harmadfokon jár el a Kúria azokban az ügyekben, amelyekben másodfokú bíróságként az ítélőtábla járt el.

Mivel a Kúria ugyancsak másod- és harmadfokú bíróságként is eljárhat, a törvény rendelkezése szerint három hivatásos bíróból álló tanácsban ítélkezik.

A törvény külön rendelkezése szerint a Kúria öt hivatásos bíróból álló tanácsban is eljárhat akkor, ha a felülvizsgálati kérelmet a Kúria határozata ellen jelentették be.

Bírósági titkár a büntetőeljárásban

Az Alaptörvény 27. cikk (3) bekezdése szerint törvény által meghatározott ügyekben egyesbíró hatáskörében bírósági titkár is eljárhat. Ennek az alkotmányos szabálynak megfelelően a büntetőeljárási törvény meghatározza, hogy melyek azok a döntések, amelyeket bíró helyett bírósági titkár is meghozhat. Így bírósági titkár a következő esetekben járhat el a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) alapján:

Az ismeretlen személy, ismeretlen helyen tartózkodó személy és ismeretlen helyen lévő tárgy felkutatására tett intézkedéssel kapcsolatos döntések meghozatalában az elfogatóparancs kibocsátásának a kivételével .

Az általános bírósági eljárásra vonatkozó szabályok alapján a következő esetekben:

1. védő kirendelése és a kirendelés alóli felmentése (Be. 48. §),
2. megkeresés (Be. 71. §),
3. bűnügyi költség megállapítása [Be. 74. § (2) bekezdése],
4. személyes költségmentesség engedélyezése [Be. 74. § (3) bekezdése],
5. szakértő kirendelése (Be. 102. §),
6. rendbírság kiszabása (Be. 161. §),
7. olyan határozat kijavítása vagy kiegészítése, amelyet bírósági titkár is meghozhat (Be. 261. §).

A tárgyalás előkészítése során bírósági titkár a következő esetekben járhat el:

1. vádirat közlése (Be. 263. §),
2. áttétel (Be. 264. §),
3. egyesítés és elkülönítés (Be. 265. §),
4. az eljárás felfüggesztése egyes esetekben,
5. intézkedés eljárási cselekmény elvégzése iránt (Be. 268. §),
6. tárgyalás kitűzése és elhalasztása [Be. 278. § és 275. § (2) bekezdése],
7. idézés és értesítés (Be. 279-280. §).

Zártcélú távközlő hálózat útján kihallgatandó tanú vagy vádlott kihallgatásával kapcsolatos bírói feladatokat is végezhet bírósági titkár.

Magánvádas eljárásban számos kérdésben bírósági titkár is dönthet.

Tárgyalás mellőzése esetén végzést hozhat a titkár, ha az ügyész indítványozta a tárgyalás mellőzését.

Lefolytathatja – bizonyos kivételekkel – a Be. XXIX. Fejezet II. és III. címe szerinti eljárásokat. Ezen eljárások között a különleges eljárások találhatóak, illetve a visszatérítés és a kártalanítás.

A fiatalkorúak bírósága

A fiatalkorúak ügyében az általános (rendes) bíróságok járnak el, viszont speciális a bírói tanács összetétele: első fokon a tanács elnöke (egyesbíró), másodfokon és harmadfokon a tanács egyik tagja az Országos Bírósági Hivatal elnöke által kijelölt speciálisan a fiatalkorúak ügyeiben eljáró bíró. Ez alól a Kúria képez kivételt. Az elsőfokú bíróságon a bírói tanács egyik ülnöke pedagógus. A büntetőeljárásban eljáró ügyész jogkörében a felettes ügyész által kijelölt speciális ügyész (a fiatalkorúak ügyésze) jár el. A bíróság előtt a vádat mindig ügyész képviseli. Fiatalkorúval szemben büntetőeljárásnak csak közvádra van helye. Fiatalkorúval szemben pótmagánvádnak nincs helye, a magánvádra üldözendő bűncselekmények esetében az ügyész jár el.

A védővel kapcsolatos speciális szabályok

A fiatalkorú elleni eljárásban védő részvétele kötelező. A védő részvétele a nyomozás során nem azonos a védő jelenléti kötelezettségével. A védő a nyomozási cselekménynél jelen lehet, a vádirat benyújtása előtti kényszerintézkedésekkel kapcsolatos eljárásban és a bírói meghallgatáson viszont a védő részvétele kötelező, távollétében a meghallgatás nem tartható meg. A védő tárgyalási szakaszban való részvétele egyszersmind jelenléti kötelezettséget is magában foglal, nevezetesen a tárgyaláson, illetve a tárgyalási szakaszban tartott helyszíni szemlénél és bizonyítási kísérletnél köteles jelen lenni. Nincs jelenléti kötelezettsége sem a kiküldött bírói, sem a megkeresett bíróság által foganatosított eljárás során, ám a bírósági szakaszban az eljárási cselekményeknél akkor is jelen lehet, ha jelenléte nem kötelező. A védő az elsőfokú, valamint a fellebbviteli tárgyalás során is köteles megjelenni. Fiatalkorú terhelt esetén az alapos gyanú közlésével egyidejűleg – amennyiben a terheltnek nincs meghatalmazott védője – a hatóság köteles védőt kirendelni. A meghatalmazott, illetve kirendelt védő értesítése a feltétele annak, hogy ezt követően a hatóság – akár a védő távollétében – kihallgathassa a fiatalkorút gyanúsítottként.

A törvényes képviselő

A törvényes képviseletet a szülő, illetve a gyám látja el. A törvényes képviselő lehet – és ez tekinthető tipikusnak – a fiatalkorú gondozója. Előfordul azonban (főként gyámság alatt álló fiatalkorúak esetében), hogy más a törvényes képviselő, és más a gondozó ugyanazon terhelt esetében. A törvényes képviselő (például a szülő) az ügy iratait a nyomozás befejezése után megtekintheti . A nyomozás során is megtekintheti az olyan eljárási cselekményekről készült iratokat, amelyeknél jelen lehetett. Egyébként a törvényes képviselő a védővel azonos jelenléti, észrevételezési, felvilágosítás-kérési, indítványtételi, valamint jogorvoslati jogokkal rendelkezik. A törvényes képviselővel az ügydöntő határozatot, továbbá azokat a határozatokat is közli a hatóság, amelyek az általa törvényesen képviselt fiatalkorú terheltre vonatkoznak, és amelyekkel kapcsolatban igazolási kérelem előterjesztésének, illetve fellebbezés benyújtásának van helye. A hatóságok a törvényes képviselőt idézik a nyomozati és tárgyalási szakaszban, ha gondozóként hallgatják ki, és ez esetben a törvényes képviselőt vallomástételi kötelezettség terheli a fiatalkorú életvezetésére, magatartására, személyi körülményeire vonatkozóan, míg csupán értesítik (de nem idézik) azon eljárási cselekményekről, amelyeknél jelen lehet (például szemle, helyszínelés). A törvényes képviselő kérdezési és felszólalási jog nélkül jelen lehet a nyomozás során a fiatalkorú gyanúsított kihallgatásánál (ez azonban nem kötelezettség), a védő vagy a törvényes képviselő által indítványozott tanú kihallgatásánál, a szakértő meghallgatásánál, a szemlénél, helyszínelésnél, a bizonyítási kísérletnél és a felismerésre bemutatásnál. A vádirat benyújtása előtt a kényszerintézkedéssel kapcsolatos ülésen (nyomozási bírónál) a törvényes képviselő jogosult részt venni, erről értesítést kap.

A törvényes képviselő jogai a tárgyalás során

Az első- és másodfokú bíróság tárgyalásán és a tárgyaláson kívül foganatosított eljárási cselekménynél (szemle, helyszínelés, bizonyítási kísérlet, kiküldött bíró eljárása, megkeresett bíróság eljárásánál) jogosult jelen lenni. A törvényes képviselő a nyomozás során megtekintheti mindazon eljárási cselekményről készült iratokat, amelyeknél jelen lehetett, sőt azokról első ízben illetékmentesen másolatot is kaphat. A tárgyalási szakaszban teljes körű iratmegtekintési joga van. A törvényes képviselőnek a védőtől eltérően kérdésfeltételi joga nincs, de kérdések feltételét indítványozhatja, úgyszintén felszólalási joga sincs és perbeszédet sem tarthat, de élhet észrevételezési jogával. A törvényes képviselő a nyomozás során panasszal élhet a fiatalkorú érdekében, a kényszerintézkedések tárgyában fellebbezést jelenthet be, az elsőfokú bíróság ügydöntő határozata ellen fellebbezést jelenthet be. A törvényes képviselet a fiatalkorú terhelt nagykorúságáig tart. A 18. életévét betöltött, avagy házasságkötéssel már korábban felnőtt korúvá vált terhelt esetében a törvényes képviselő jogosítványai megszűnnek.

A fiatalkorú eseti gondnoka

A gyámhatóság eseti gondnokot rendel ki, ha a törvényes képviselő a bűncselekményt a fiatalkorúval együtt követte el, illetőleg az érdekei a fiatalkorú érdekeivel egyébként ellentétesek, vagy a törvényes képviselő akadályozva van, illetve akkor is, ha a fiatalkorúnak nincs törvényes képviselője, vagy nem állapítható meg, hogy ki a törvényes képviselője. Az eseti gondnok az eljárásban törvényes képviselőként jár el. Az eseti gondnok kijelölésében az a gyámhivatal illetékes, amelynek területén az eseti gondnok működésére szükség van. Az eseti gondnok a törvényes képviselőt helyettesítő személy. A törvényes képviselő főként akkor tekinthető jogai gyakorlásában korlátozottnak, ha huzamosabb ideig külföldön, avagy ismeretlen helyen tartózkodik, súlyos betegsége miatt az eljárási jogait nem képes gyakorolni, továbbá, ha szabadságvesztés büntetését tölti. Nem magyar állampolgár elkövetők esetén – ha a törvényes képviselő személye nem állapítható meg, illetve az eljárásban való részvétele nem biztosítható – szintén eseti gondnokot kell kirendelni. Az eseti gondnok jogosítványai megegyeznek a törvényes képviselő jogaival. Eseti gondnok kirendelése esetén is a gondozót kell kihallgatni a fiatalkorú személyi körülményeire vonatkozóan.

A bizonyítás speciális szabályai

A fiatalkorú életkorát közokirattal kell bizonyítani. A hatóság beszerzi a környezettanulmányt és a fiatalkorú iskolai vagy munkahelyi jellemzését is. A környezettanulmányt a megyei (fővárosi) kormányhivatal szakigazgatási szerveként működő megyei (fővárosi) igazságügyi szolgálat pártfogó felügyelője készíti el. A környezettanulmány elkészítéséhez a pártfogó a rendőrség közreműködését igénybe veheti. A nyomozó hatóságnak be kell szereznie a fiatalkorú nevelői (intézeti, büntetés-végrehajtási intézeti) jellemzését, erkölcsi bizonyítványát, az esetleges korábbi gyámhatósági védő- és óvóintézkedésekre, illetőleg pártfogó felügyeletre vonatkozó információkat, továbbá az előző elítéléssel összefüggő iratokat, illetve bírósági határozatot is. A nyomozó hatóságnak a gondozót ki kell hallgatnia, a törvényes képviselőt (eseti gondnokot) és a védőt pedig értesítenie kell azokról az eljárási cselekményekről, amelyeknél jelen lehetnek. A fiatalkorú jogainak gyakorlása adott esetben jogainak a korlátozását is jelentheti, így például a szakvélemény és a környezettanulmány felolvasása, a szakértő, illetve a gondozó meghallgatása esetén korlátozható iratmegtekintési, illetőleg jelenléti joga, joga van azonban a távollétében lefolytatott bizonyítási eljárás lényegéről – fejlődését, neveltetését nem veszélyeztető formában – tudomást szerezni. A fiatalkorú gyanúsított esetében poligráfos vizsgálatot alkalmazni nem lehet. A gondozó megtagadhatja a vallomást, ha önmagát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná. Nincs mentességi joga, és köteles vallomást tenni a fiatalkorú életvezetésére, magatartására, a fiatalkorúval kapcsolatos esetleges problémákra, otthoni, lakókörnyezeti, iskolai, munkahelyi körülményeire, szabadidejének eltöltésével, esetleges káros szenvedélyeivel kapcsolatos kérdésekre vonatkozóan. Igazmondási kötelezettség terheli, ami a fiatalkorú iránti nyilvánvaló elfogultsága miatt különösen fontos az eljárásban.

A fiatalkorú terhelt esetében a vallomástétellel kapcsolatos figyelmezetetéseket a fiatalkorú terhelt korára, érettségére figyelemmel, számára érthető módon kell megfogalmazni.

Az előzetes letartóztatás speciális szabályai

A fiatalkorú előzetes letartóztatásának a felnőttekre meghatározott ok fennállta esetében is csak akkor van helye, ha az a bűncselekmény különös tárgyi súlya miatt szükséges. A fiatalkorú előzetes letartóztatását javítóintézetben, vagy büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani. A bűncselekmény elkövetésekor 14. életévét még be nem töltött terhelt előzetes letartóztatását azonban kizárólag javítóintézetben lehet végrehajtani. A bíróságnak az előzetes letartóztatás alkalmazásakor arra kell törekednie, hogy a fiatalkorú őrizetben tartására vagy letartóztatására csak végső eszközként kerüljön sor, és a lehető legrövidebb ideig tartson. Különösen súlyosnak tekintendő az a cselekmény, ahol a büntetési tétel felső határa legalább 8 év, az elkövetett cselekmények száma nagy, az elkövetési mód társadalomra veszélyessége nagyobb, vagy bűnszervezetben történt az elkövetés. Az előzetes letartoztatást általában akkor foganatosítják javítóintézetben, ha a fiatalkorú első esetben áll büntetőeljárás hatálya alatt. A fiatalkorúnak – a rendkívüli körülményektől eltekintve – joga van levelezés és látogatások útján kapcsolatban maradni családjával. A vádirat benyújtása előtt a kényszerintézkedésekkel kapcsolatos eljárásban az ülés a védő távollétében nem tartható meg . A törvényes képviselőt az ülésről értesítik, jelenléti joga van. A törvényes képviselő az ülésen felszólalhat. Az előzetes letartóztatás végrehajtása során a fiatalkorúakat a felnőtt korúaktól el kell különíteni.

Ha az elrendelt előzetes letartóztatás végrehajtásának kezdetétől

1. az elkövetéskor tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorú esetében egy év;
2. a tizennegyedik életévét betöltött fiatalkorú esetében két év

eltelt, az előzetes letartóztatást meg kell szüntetni, kivéve az ügydöntő határozat (elsőfokú határozat) kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás esetét, továbbá ha az ügyben harmadfokú eljárás vagy hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárás van folyamatban.

A kényszerintézkedések speciális szabályai

A vádirat benyújtása előtt a kényszerintézkedésekkel kapcsolatos eljárásban – a felnőtt terheltektől eltérően – az ülés a védő távollétében nem tartható meg, sőt arról a törvényes képviselőt és a gondozót is értesíteni kell, akik fel is szólalhatnak azon.

A tárgyalás speciális szabályai

A tárgyalásról a nyilvánosságot ki kell zárni, ha ez a fiatalkorú érdekében szükséges. A bíróság elrendelheti, hogy a tárgyalásnak azt a részét, amely a fiatalkorú helyes irányú fejlődését károsan befolyásolhatja, a fiatalkorú távollétében tartsák meg. Az így lefolytatott tárgyalás lényegét a tanács elnöke a fiatalkorúval – legkésőbb a tárgyalás berekesztése előtt – ismerteti. A tárgyaláson az ügyész részvétele kötelező. A fiatalkorú ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodása esetén, azaz távollétében a tárgyalás nem tartható meg. A tárgyalásról lemondás fiatalkorú esetén nem alkalmazható.

Általános jellemzők

A katonai büntetőeljárásban az általános büntetőeljárási szabályok bizonyos eltérésekkel érvényesülnek. Katonának minősül a Magyar Honvédség tényleges állományú, a rendőrség, az Országgyűlési Őrség, a büntetés-végrehajtási szervezet, a hivatásos katasztrófavédelmi szerv és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja.

Katonai büntetőeljárásnak a következő esetekben van helye:

1. a katona által a tényleges szolgálati viszonyának tartama alatt elkövetett katonai bűncselekmény (lásd Btk. XLV. Fejezet),
2. a Magyar Honvédség tényleges állományú tagja által elkövetett bármely bűncselekmény,
3. a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint a büntetés-végrehajtási szervezet hivatásos állományú tagja által a szolgálati helyen, illetve a szolgálattal összefüggésben elkövetett más bűncselekmény,
4. a szövetséges fegyveres erő tagja által belföldön, valamint e személynek a Magyarország határain kívül tartózkodó magyar hajón vagy magyar légi járművön elkövetett, magyar büntető joghatóság alá tartozó bűncselekménye

esetén.

A szövetséges fegyveres erő fogalmán a Btk. értelmező rendelkezése alapján a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvényben meghatározott fogalmat kell érteni.

Katonai büntetőeljárásnak van helye katona által nem katonai büntetőeljárás alá tartozó más bűncselekmény miatt, illetve nem katona terhelt ellen, katona terhelttel, katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó bűncselekmény közös elkövetése esetén is, ha az elkülönítés nem lehetséges.

Az eljáró bíróság és összetétele, az eljáró ügyész

A katonai büntetőeljárásra tartozó ügyben első fokon a kijelölt törvényszék katonai tanácsa jár el. A katonai büntetőeljárásra tartozó ügyben másodfokon a Főváros Ítélőtábla katonai tanácsa jár el. A katonai büntetőeljárásban első fokon és másodfokon hivatásos bíróként katonai bíró, első fokon ülnökként katonai ülnök jár el. A katonai büntetőeljárásban az ülnök a vádlottnál alacsonyabb rendfokozatú nem lehet, kivéve a tábornok rendfokozatú terheltet, ha a bírósághoz megválasztott ülnökök között nincs alacsonyabb rendfokozatú ülnök, ilyen esetben bármely tábornoki rendfokozatú személy ülnök lehet. A nyomozásban és a vádképviseltben katonai ügyész, illetve a legfőbb ügyész által kijelölt más ügyész látja el az ügyészi feladatokat. A katonai ügyész a vádemelés feltételeinek megállapítása végett általában maga végez nyomozást vagy nyomozást végeztet. A katonai bűntett, és a nem katonai bűncselekmény miatt viszont kizárólag a katonai ügyész végzi a nyomozást, a katonai vétség miatt pedig csak akkor, ha más bűncselekménytől való elkülönítés nem lehetséges. A katonai ügyész nem katonai büntetőeljárásra tartozó ügyben is, a legfőbb ügyész rendelkezése alapján akár illetékességi területén kívül is eljárhat. Katonai büntetőeljárásnak csak közvádra van helye, magánvádas eljárásban is a katonai ügyész képviseli a vádat, pótmagánvádnak pedig csak akkor van helye, ha a sértett természetes személy.

A katonai nyomozó hatóság

Ha a nyomozást nem a katonai ügyész végzi, nyomozó hatóságként az illetékes parancsnok (vezető) jár el.

Az illetékes parancsnok hatáskörébe tartozik a katonai vétség miatt indult büntetőeljárás. Nem tartozik a parancsnok hatáskörébe a nyomozás és az eljárás során keletkezett iratokat a katonai ügyészhez kell felterjeszteni:

1. több gyanúsított esetén, ha azok nem egy szervezeti egységhez tartoznak és állományilletékes parancsnokaiknak nincs a nyomozás lefolytatására hatáskörrel rendelkező közös elöljárója,
2. ha a gyanúsított mellett a bűncselekmény elkövetésével (társtettesként vagy részesként) más fegyveres szerv tagja, vagy a Magyar Honvédség tényleges katonai állományú tagja, vagy polgári személy is megalapozottan gyanúsítható,
3. ha a Be. IX. fejezetének V. címe szerinti bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzés szükséges,
4. tanúvédelmi programban való részvétel szabályait kell alkalmazni (a rendőrség esetében akkor sem, ha a büntetőeljárásban résztvevők személyi védelme, illetve a tanú különösen védetté nyilvánítása szükséges).

A parancsnoki nyomozás során hozott határozatok és intézkedések ellen az érdekeltek panasszal élhetnek, és a bejelentett panasz elbírálására – amennyiben a parancsnok a panasznak nem ad helyt – a katonai ügyész jogosult.

2003-tól van parancsnoki nyomozás a büntetés-végrehajtási szervezetnél, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál is, így az Információs Hivatalnál, az Alkotmányvédelmi Hivatalnál és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnál [lásd: 16/2003. (VI. 20.) IM rendelet és 7/2003. (VI. 27.) MeHVM-IM együttes rendelet]. Az Országgyűlési Őrségnél az Országgyűlési Őrség katonai nyomozó hatóságáról és a parancsnoki nyomozás részletes szabályairól szóló 10/2013. (IV. 9.) BM rendelet szabályozza ezt a kérdést.

A tanú védelme

A tanú védelmére sajátos lehetőségek kínálkoznak, amennyiben a katonai szolgálatot teljesítő tanú különösen indokolt esetben más szolgálati helyre kérelmére átvezényelhető vagy áthelyezhető. A tanú kérelméről a vádirat benyújtásáig a katonai ügyész, azt követően a bíróság határoz. Tipikus lehet egyes elöljárói bűncselekmények esetén (pl. szolgálati visszaélés), de más köztörvényes bűncselekmények elkövetésének alapos gyanúja esetén, ha a szabadlábon lévő elkövető (elkövetők) vagy az “idősebb” katonák miatt indokolt az ügyben tanúként kihallgatandó sértettet (sértetteket), de más tanúkat is az adott katonai alakulattól elvezényelni vagy áthelyezni, azért hogy őket semmilyen vonatkozásban ne tudják befolyásolni. Indokolt lehet a kérelem, ha a tanút az általa ismert tény miatt vagy akár egyéb okból az elkövető vagy más megfenyegette, vagy ha az ilyen cselekmény reális veszélye fennáll. Az átvezénylést vagy áthelyezést hetvekét órán belül végre kell hajtani.

Az őrizetbe vétel

Az őrizetbe vételre vonatkozó általános szabályok a katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó bűncselekménynél annyiban eltérőek, hogy amennyiben a katona őrizetbe vételét nem katonai nyomozó hatóság rendelte el, a terheltet huszonnégy órán belül át kell adni az illetékes katonai ügyésznek. A katonai ügyész ezt követően dönt a nyomozás további menetéről, nevezetesen a nyomozás elrendeléséről, további folytatásáról vagy egyéb módon való befejezéséről, és a kényszerintézkedésekről. Az őrizetbe vétel elrendelésére az általános szabályoknak megfelelően szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja – különösen tettenérés esetében – kerülhet sor, feltéve ekkor is, hogy a terhelt előzetes letartóztatása valószínűsíthető. Az őrizetbe vétel elrendeléséről és megszüntetetéséről a külön eljárásban a kijelölt törvényszék katonai tanácsa, a katonai ügyész, illetve a katonai nyomozóhatóság, tehát a parancsnok határoz.

Az előzetes letartóztatás

Katonával szemben előzetes letartóztatást az általános feltételek mellett akkor is el lehet elrendelni, ha ellene katonai bűncselekmény vagy a szolgálati helyen, illetőleg a szolgálattal összefüggésben elkövetett, szabadságvesztéssel büntetendő más bűncselekmény miatt folyik az eljárás, és a terhelt szolgálati vagy fegyelmi okból nem hagyható szabadlábon. Mivel 2005-től eltörölték a hadkötelezettséget, a sorállományú katonákra vonatkozó büntetőeljárási szabályok is hatályukat vesztették. Ennek megfelelően az előzetes letartóztatás alternatívájaként korábban elrendelhető szoros felügyelet alá helyezés is megszűnt.

A bűncselekmény elbírálása fegyelmi eljárásban

Katonai büntetőeljárásban lehetőség van az eljárás nem büntetőeljárási, hanem ennél egyszerűbb formában történő, illetve büntetőjogi szankció helyett fegyelmi fenyítéssel való lezárására. A katonai ügyész a feljelentést elutasítja, illetőleg a nyomozást megszünteti, és az iratokat a fegyelmi eljárásra illetékes parancsnoknak megküldi, ha a katonai vétség miatt a büntetés célja fegyelmi fenyítéssel is elérhető. Tehát a fegyelmi eljárásra utalás csak a kisebb súlyú, katonai vétségek esetén jöhet szóba. Ha a katonai nyomozó hatóságnál van az ügy és lehetőséget lát a bűncselekmény fegyelmi eljárásban történő elbírálására, az iratokat felterjeszti az illetékes katonai ügyészhez, aki hetvenkét órán belül határoz. A nyomozást azonban mégis el kell rendelni, illetve az eljárást mégis folytatni kell, ha a gyanúsított vagy a védője a feljelentést elutasító, illetőleg a nyomozást megszüntető határozat ellen panasszal élt, és a feljelentés elutasításának, illetőleg a nyomozás megszüntetésének más oka nincs. Ha a katonai ügyész a bűncselekmény elbírálását fegyelmi eljárásra utalta, a fegyelmi eljárásra illetékes parancsnok a szolgálati viszonyt szabályozó külön törvények rendelkezései szerinti eljárásban, az ott meghatározott fegyelmi fenyítéseket szabhatja ki.

A katona tényleges szolgálati viszonyának tartama alatt elkövetett katonai bűncselekménye, valamint a szolgálati helyen, illetőleg szolgálattal összefüggésben elkövetett más bűncselekménye miatt – ha a terhelt tényleges szolgálati viszonya a vádemelésről való döntés időpontjában fennáll – a vádemelés nem halasztható el. Ezen kívül közvetítői eljárás alkalmazásának sincs helye a fegyveres szerv sérelmére elkövetett vagyon elleni bűncselekmény miatt.

Jogorvoslat a fegyelmi eljárásban

A fegyelmi eljárás után a megfenyített és védője – ha a katonai felettesnél igénybe vehető panaszjogát kimerítette – a jogerős parancsnoki döntést követő három napon belül a fegyelmi eljárásra utalt bűncselekmény miatt fenyítést kiszabó határozat vagy parancs bírósági felülvizsgálatát kérheti. A kérelem elbírálásáig a fenyítés nem hajtható végre. A kérelmet a fenyítést kiszabó parancsnoknál kell előterjeszteni, aki azt megküldi a területileg illetékes törvényszék katonai tanácsának. A bíróság a kérelmet tárgyaláson, a megfenyített meghallgatása és az iratok alapján bírálja el.

A sértett mint pótmagánvádló speciális jogai

A sértett bármilyen bűncselekmény esetén – amelynek sértettje – pótmagánvádlóként léphet fel, ha az ügyész a vádat elejtette, a vádemelést részben mellőzte, illetve, ha az ügyész vagy a nyomozó hatóság a feljelentést elutasította, vagy a nyomozást megszüntette. A magánvádhoz csak annyiban hasonlít, hogy ebben az esetben a vádat szintén nem az ügyész, hanem a sértett képviseli. A pótmagánvádló halála esetén helyébe – harminc napon belül – egyenesági rokona, házastársa, élettársa vagy törvényes képviselője léphet. Nem természetes személy pótmagánvádló megszűnése esetén helyébe – a jogutódlás bekövetkeztétől számított harminc napon belül – a jogutódja léphet.

Pótmagánvád nyújtható be, ha a feljelentést a nyomozó hatóság vagy az ügyész bűncselekmény hiánya vagy büntethetőséget kizáró ok (kivéve a a gyermekkor vagy a kóros elmeállapot esetét) miatt utasítja el, illetve a megindult nyomozást ilyen indokok miatt vagy arra hivatkozva szünteti meg, hogy a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése, illetve, hogy a gyanúsított követte el azt. Nincs helye a pótmagánvádlóként történő fellépésnek az elkövető halála esetén sem. Az eljárást megszüntető nyomozati határozat ellen benyújtott panaszt elutasító határozat közlésétől számított hatvan napon belül a sértett pótmagánvádat emelhet. A pótmagánvádló főszabály szerint jogi képviselője útján nyújthat be vádindítványt az ügyészséghez, amely azt a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak továbbítja. Személyes költségmentesség és pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése iránti kérelem benyújtása esetén személyesen is be lehet nyújtani a vádindítványt. Az ügyvédi képviselete kötelező, kivéve ha jogi szakvizsgával rendelkezik. A vádindítványban meg kell jelölni azon indokokat, amelyek alapján a feljelentés elutasítása vagy a nyomozás megszüntetése ellenére az eljárás lefolytatását indítványozza. A bíróság a vádindítványt elfogadja vagy elutasítja.

A bíróság a vádindítványt akkor utasítja el, ha a pótmagánvádló azt határidő után nyújtotta be, ha a pótmagánvádlónak nincs jogi képviselője (és ő nem rendelkezik jogi szakvizsgával), nem jogosult nyújtotta be a vádindítványt vagy, ha a vádindítvány nem felel meg a vád törvényes követelményeinek.

A bírósági eljárásban a pótmagánvádló az ügyész jogait gyakorolja, ideértve a kényszerintézkedések elrendelésének indítványozását.

A sértettet tájékoztatni kell a pótmagánvádlóként történő fellépés feltételeiről, valamint arról, hogy ha jövedelmi, vagyoni viszonyai folytán nem tud jogi képviseletről gondoskodni személyes költségmentesség és pártfogóügyvédi képviselet engedélyezése iránt a jogi segítségnyújtó szolgálathoz fordulhat.

Eljárás a vád elejtése után

A vád elejtése esetén a bíróság a tárgyalást általában elnapolja és tizenöt napon belül kézbesíti a sértettnek az ügyész vádelejtést tartalmazó nyilatkozatát. Ha a sértett hatvan napon belül nem lép fel pótmagánvádlóként, az eljárást a bíróság megszünteti. A vádelejtést követően a sértettnek lehetőséget kell adni, hogy az ellene elkövetett bűncselekményre vonatkozó iratokat a bíróság hivatalos helyiségében megismerhesse. A pótmagánvádló az iratoktól elkülönítve, zártan kezelt iratokat nem ismerheti meg. Ha a sértett pótmagánvádlóként kíván fellépni, a vádindítványt az ügyben addig eljárt bírósághoz nyújthatja be. A pótmagánvádló ügyvédi képviselete a vádindítvány benyújtásától kezdve kötelező. Ha az ügyben pótmagánvádló lép fel – a vádelejtés ellenére – a bíróság a tárgyalást folytatja.

A sértett tanúkénti kihallgatása

Ha a tanú kihallgatását az ügyész indítványozta, a tanács elnökének engedélyével a tanút előbb az ügyész hallgatja ki, ezt követően a tanúhoz a vádlott és a védő kérdéseket intézhet, majd a sértett kérdések feltevését indítványozhatja. Ha a tanú kihallgatását a vádlott vagy a védő indítványozta, ugyancsak a tanács elnökének engedélyével a tanút előbb a vádlott vagy a védő hallgatja ki, ezt követően a tanúhoz az ügyész intézhet kérdéseket, majd a sértett kérdések feltevését indítványozhatja.. Újabb kérdéseket az jogosult intézni a (sértett) tanúhoz, aki a tanú kihallgatását indítványozta, de csak olyan új tényekre és körülményekre nézve, melyek a másik kérdező kérdése folytán merültek fel. A bíróság tagjai mind a kérdezés befejezése, mind bármelyik kérdésre adott felelet után kérdéseket intézhetnek a tanúhoz.

A tanács elnöke a sértett tanúnak az eljárás korábbi szakaszában tett vallomását hivatalból ismertetheti vagy az ügyész, a vádlott vagy a védő indítványára felolvashatja, illetve a jegyzőkönyvvezetővel felolvastathatja, ha

1. a tanú a tárgyaláson nem hallgatható ki, vagy a tárgyaláson való megjelenése egészségi állapotára tekintettel aránytalan nehézséggel járna, vagy az tartós külföldi tartózkodása miatt nem lehetséges,vagy
2. a tanú a tárgyaláson a vallomástételt jogosulatlanul megtagadja, vagy
3. tárgyalást a 287. § (3) bekezdése alapján elölről kell kezdeni, vagy
4. tanú írásban tett vallomást, és a tanú tárgyaláson történő kihallgatását a bíróság nem tartja szükségesnek, vagy
5. a bíróság a tanút írásban történő vallomástételre hívta fel.

Ha a tárgyaláson tanúként kihallgatandó sértettet az eljárás korábbi szakaszában gyanúsítottként vagy vádlottként hallgatták ki, a hozzájárulása nélkül a korábbi vallomása vagy vallomásának csak az a része olvasható fel, amelyre nem vonatkozik a tanú mentességi joga. Ha a vallomástételt a nyomozó hatóság vagy az ügyészség előtt jogosulatlanul megtagadja, akkor rendbírsággal sújtható, ha pedig a bíróság előtt teszi ezt, akkor a tanúvallomás jogosulatlan megtagadása bűncselekményét követi el és elzárással büntethető. Ezen kívül az okozott költség megfizetésére is kötelezhető az ilyen tanú. A vallomástétellel kapcsolatos sértetti jogokról és kötelezettségekről részletesen a tanúvallomásról szóló részben olvashatnak. A vallomástételi kötelezettség a sértett számára vélt vagy valós fenyegetettséget jelenthet a terhelt oldaláról. A tanúvédelem eszközei a sértett védelmét szolgálják elsősorban, ismertetésükre a tanúvédelemről szóló részben kerül sor.