Büntetőeljárási cselekmények

Soron kívüli eljárás

2005-től a büntetőeljárásról szóló törvény bevezette a kötelező soron kívüli eljárást. A törvény szerint a büntetőeljárást soron kívül kell lefolytatni

1. a kiskorú sértett sérelmére elkövetett, az élet, a testi épség és az egészség elleni bűncselekmény (Btk. XV. Fejezet), a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény (Btk. XIX. Fejezet) vagy a gyermekek érdekét sértő és a család elleni bűncselekmény (Btk. XX. Fejezet) miatt,
2. a fent meghatározottakon kívül más, személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt, ha a kiskorú sértett érdeke a büntetőeljárás mielőbbi befejezését indokolja, így különösen akkor, ha a sértett testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését a bűncselekmény jelentősen veszélyeztette, illetve ha a terhelt az eljárás lefolytatásakor is ellátja a sértett nevelését, felügyeletét vagy gondozását, vagy egyébként is a sértett környezetében él,
3. a Be. 554/B. §-a szerinti kiemelt jelentőségű ügyben.

Szintén soron kívül kell eljárni, ha a terhelt előzetes letartóztatásban van, ha távoltartást rendeltek el vele szemben, a megismételt eljárásban, a perújítási eljárásban, a mentelmi jog felfüggesztése esetén.

Határidők az elsőfokú eljárásban

Az elsőfokú eljárás során a nyomozati és a tárgyalási szakaszban van jelentősége a határidőknek.

A nyomozati szakaszban az alábbi határidőkkel találkozhatunk:

1. a feljelentés beérkezésétől számított három napon belül a feljelentés elutasításáról vagy a nyomozás elrendeléséről a hatóság határoz;
2. a nyomozást az elrendelésétől, illetve megindulásától számított két hónapon belül be kell fejezni. Ha az ügy bonyolultsága vagy elháríthatatlan akadály indokolja, a nyomozás határidejét az ügyész hat hónappal, ha ez a határidő letelt, az ügyészség vezetője legfeljebb a büntetőeljárás megindításától számított egy év elteltéig meghosszabbíthatja. Egy éven túl a felettes főügyészség vezetője, két éven túl a legfőbb ügyész jogosult a nyomozás határidejének meghosszabbítására. Abban az esetben, ha a nyomozás meghatározott személy ellen folyik, a meghosszabbítás legfeljebb a gyanúsított első kihallgatásától számított két évig terjedhet, amely határidő alól egyedül az az eset lehet kivétel, ha a gyanúsított, illetőleg a védő indítványa alapján szükségessé váló nyomozási cselekmény teljesítésére a legfőbb ügyész az előző határidőt legfeljebb kilencen nappal meghosszabbította;
3. a gyanúsítottat a nyomozó hatóság elé állítását követően – ha fogva van- huszonnégy órán belül ki kell hallgatni.
4. A tárgyalási szakaszban a határidők szabályai a következők:
5. a vádlottnak az idézést legalább nyolc nappal a tárgyalás előtt kell kézbesíteni;
6. a megkezdett tárgyalás legfeljebb nyolc napra szakítható félbe;
7. az elnapolt tárgyalás hat hónapon belül ismétlés nélkül folytatható, ha a tanács összetételében nem történt változás, egyébként a tárgyalást elölről kell kezdeni;
8. a Be. XXVIII/A. Fejezetében meghatározott kiemelt jelentőségű ügyekben a tárgyalás határnapját az ügyek érkezési sorrendjének figyelembevételével és a soronkívüliségre vonatkozó rendelkezések szem előtt tartásával három hónapon belülre úgy kell kitűzni, hogy a bíróság az ügyet lehetőleg elnapolás nélkül, ésszerű határidőn belül be tudja fejezni.

Határidők a fellebbezési eljárásban

Fontosabb jogorvoslati határidők:

1. a nyomozati szakasz jogorvoslati eszközét (a panaszt) a határozat közlésétől, illetőleg az intézkedésnek vagy az intézkedés elmulasztásának a panaszra jogosult tudomására jutásától számított nyolc napon belül lehet a hatóságnál megtenni;
2. az ügyész, illetőleg a felettes ügyész a panaszt tizenöt, megszüntető határozat esetén harminc napon belül bírálja el;

A bírósági szakaszban a fellebbezési határidők a következőképpen alakulnak:

1. az, akivel az elsőfokú bíróság az ítéletét kihirdetés útján közli, fellebbezését nyomban bejelentheti, vagy erre háromnapi gondolkodási időt tarthat fenn,
2. a kézbesítés útján közölt ítélet ellen nyolc napon belül lehet fellebbezni.
3. A fellebbezés indokolását az iratok felterjesztéséig az elsőfokú bíróságnál, az iratok felterjesztése után pedig a másodfokú bíróságnál – legkésőbb a tárgyalást megelőző tizenötödik napon – kell előterjeszteni.

Az eljárási határidők elmulasztásának igazolása

Ha az eljárásban részt vevő határidőt vagy határnapot önhibáján kívül mulasztott, főszabály szerint igazolásnak van helye. Az igazolási kérelmet az elmulasztott határidő utolsó napjától, illetőleg a határnaptól számított nyolc napon belül lehet előterjeszteni. Ha a mulasztás később jutott a mulasztó tudomására, vagy az akadály később szűnt meg, az igazolási kérelem határideje a tudomásszerzéssel, illetőleg az akadály megszűnésével kezdődik. Hat hónapon túl igazolási kérelmet nem lehet előterjeszteni. Az igazolási kérelemben elő kell adni a mulasztás okát és azokat a körülményeket, amelyek a mulasztás vétlenségét valószínűsítik. Határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelem előterjesztésével együtt az elmulasztott cselekményt is pótolni kell. Az igazolási kérelemnek az eljárás folytatására, illetőleg a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. Ha az igazolási kérelem valószínűsíti a mulasztó vétlenségét, illetve azt, hogy az elmulasztott cselekmény pótlása megtörtént vagy megtörténik, az eljárási cselekmény vagy a határozat végrehajtása felfüggeszthető.

Az igazolási kérelemről a határidőt, illetve a határnapot megállapító hatóság határoz. Jogorvoslati határidő elmulasztása esetén a jogorvoslat elbírálására jogosult határoz az igazolási kérelemről. Ha a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság az igazolási kérelemnek helyt ad, az igazolást kérő által pótolt cselekményt olyannak kell tekinteni, mintha azt az elmulasztott határidőn belül teljesítette volna, az elmulasztott határnapon végzett eljárási cselekményt pedig a szükséges keretben meg kell ismételni.

Az igazolási kérelmet a hatóság érdemi vizsgálat nélkül kötelezően elutasítja, ha az igazolást a törvény kizárja, ha a kérelem elkésett, vagy ha a kérelmező a cselekményt egyidejűleg nem pótolta, holott erre lehetősége lett volna.

Az igazolási kérelemnek helyt adó határozat ellen nincs, míg az elutasítás esetén van helye jogorvoslatnak.

A bizonyítás célja és általános jellemzői

A bizonyítás az igazságon alapuló tényállás megállapítására irányuló eljárás, amely során a hatóság (bíróság) feladata, hogy azt hiánytalanul, a valóságnak megfelelően állapítsa meg. A bizonyítási kötelezettség (teher) a vádhatóságra hárul. Ennek során kiemelt jelentősége, szerepe van a tanúvallomásoknak.

A tanúvallomással kapcsolatos kötelezettségek és jogok

Tanúként az hallgatható ki, akinek a bizonyítandó tényről tudomása lehet. A tanú köteles a kihallgatás végett az idézésre megjelenni, – ha törvény kivételt nem tesz, tehát nem mentesíti a tanúvallomás alól – vallomást tenni és az igazat mondani.

Kötelezettségeire és a vallomás megtagadásának esetleges akadályaira figyelmeztetni kell, ennek, valamint a tanú erre adott válaszának a jegyzőkönyvezése az érvényes vallomás feltétele. Arra is figyelmeztetni kell a tanút, hogy a hamis tanúzást és a tanúvallomás jogosulatalan megtagadását a törvény bünteti. Ha a tanú az eljárási cselekménynél való közreműködést a következményekre történt figyelmeztetés után jogosulatlanul megtagadja, főszabály szerint rendbírsággal sújtható, és az okozott költség megfizetésére kötelezhető. Ha a tanú a tanúvallomást a nyomozó hatóság vagy az ügyész előtt jogosultalanul tagadja meg, akkor rendbírsággal sújtható, és az okozott költség megfizetésére kötelezhető, míg ha ezt a bíróság előtt teszi, akkor a tanúvallomás jogosulatlan megtagadása bűncselekményét követi el

A tanúnak azonban nem csak kötelezettségei, hanem jogai is vannak. A tanúnak a megjelenésével felmerült költségeit a külön jogszabályban meghatározott mértékben a hatóságok megtérítik. Joga van arra, hogy az utazással és a megjelenésével felmerült költségeit, kiadásait a hatóságtól igényelje. Így a tanúnak joga van a munkából kiesett idő esetén költségtérítésre. A tanú részére a megjelenésével szükségképpen felmerült útiköltséget is meg kell téríteni. Útiköltségen a tanú lakóhelyéről (tartózkodási helyéről) a kihallgatás helyére való utazással és a visszautazással felmerült és igazolt költségeket (viteldíjat, fuvardíjat stb.) kell érteni, ideértve a helyi közlekedési eszköz használatával felmerült viteldíjat is. Ezen kívül a tanú bizonyos esetekben szállásköltség és ellátási költség megtérítésére is jogosult.

A tanúvallomás jellemzői

A tanú a kihallgatása során az általa észlelt tényekről ad elsődlegesen számot, de az ezekről alkotott véleményéről is beszámolhat, mivel azonban a bizonyítás szempontjából kizárólag a tényelőadás vehető figyelembe, a hatóság a tanú észlelésein alapuló vallomását elhatárolja a következtetéseitől. A vallomástétel jogosulatlan megtagadása rendbírsággal szankcionálható, vagy bűncselekményt valósít meg, viszont az igazmondási kötelezettség megszegése a hamis tanúzás vagy mentő körülmény elhallgatásának bűncselekményét meríti ki.

A hamis tanúzás és a tanúvallomás jogosulatlan megtagadása

A hamis tanúzás bűncselekményét követi el az a tanú, aki a hatóság (ami alatt a Btk. értelmező rendelkezése alapján az ügyészséget és a bíróságot is érteni kell) előtt az ügy lényeges körülményére valótlan vallomást tesz, vagy a valót elhallgatja, továbbá az, aki a büntető ügyben hamis okiratot vagy hamis tárgyi bizonyítási eszközt szolgáltat. Általában az olyan körülményt tekintjük lényegesnek, amely az ügy érdemi eldöntésére lehet kihatással, vagy az eljárás valamelyik szakaszában hozott határozat szempontjából fontos. A mentő körülmény elhallgatását pedig az követi el, aki olyan tényt, amelytől a büntetőeljárás alá vont személy elleni eljárás megszüntetése vagy az eljárás alá vont személy felmentése függhet, vele, védőjével vagy a hatósággal nem közli.

Az új Btk. 2013. július 1-jétől büntetni rendeli a tanúvallomás jogosulatlan megtagadását is. Eszerint az a tanú, aki büntetőügyben a bíróság előtti vallomástételt a következményekre történt figyelmeztetés után jogosulatlanul megtagadja, vétség miatt elzárással büntetendő. Fontos, hogy cask a bíróság előtti megtagadás minősülhet bűncselekménynek. Másrészt a szankció a szabadságvesztésnél lényegesen enyhébb büntetésnek minősülő elzárás (illetve az elzárás helyett kiszabható más büntetés, intézkedés) lehet.

A tanú kihallgatása

A tanúkat egyenként hallgatják ki. A sértett tanú kihallgatásánál jelen lehet az érdekében eljáró ügyvéd, de a vallomást nem befolyásolhatja. (A nem sértett tanú esetében is ugyanakkor a tárgyaláson, valamint az életét közvetlenül veszélyeztető állapotban lévő tanú és a különösen védett tanú, valamint a tizennegyedik életévét be nem töltött tanú kihallgatása esetén a nyomozási bíró által tartott ülésen a tanú érdekében eljáró ügyvéd jelen lehet). A tanú érdekében eljáró ügyvéd a kihallgatást követően az arról készült jegyzőkönyvet megtekintheti, és észrevételeit írásban vagy szóban előterjesztheti. A kihallgatása során a tanú a hozzá intézett kérdésekre válaszol, de arra is joga van, hogy a vallomását összefüggően előadja; ennek során – a tanú védelmére vonatkozó szabályok figyelembevételével – tisztázni kell azt is, hogy a tanú az általa elmondottakról miként szerzett tudomást. Ha a tanú vallomása eltér a korábbi vallomásától, ennek okát tisztázni kell. A tanút a nyomozásban az ügyész, illetőleg – ha az ügyész másképp nem rendelkezik – a nyomozó hatóság kihallgatja. Fontos megjegyezni, hogy a feljelentő tanúként kihallgatható. Ha a feljelentés tartalmazza a feljelentő előadását, a tanúkénti kihallgatása mellőzhető.

Bár alapvetően a terhelt kihallgatásakor – beleegyezése esetén – van lehetőség hazugságvizsgáló (ún. poligráf) alkalmazására, azonban a Be. XXVIII/A. Fejezetében meghatározott kiemelt jelentőségű ügyekben szintén beleegyezése esetén a tanú vallomása is vizsgálható poligráffal.

A tanú kihallgatása a tárgyaláson

A tárgyaláson a tanút a bíró hallgatja ki. A tanúnak az eljárás korábbi szakaszában tett vallomását a bíró hivatalból ismertetheti vagy az ügyész, a vádlott vagy a védő indítványára felolvashatja, illetve a jegyzőkönyvvezetővel felolvastathatja, ha a tanú a tárgyaláson nem hallgatható ki, vagy a tárgyaláson való megjelenése egészségi állapotára tekintettel aránytalan nehézséggel járna, vagy az tartós külföldi tartózkodása miatt nem lehetséges; ha a tanú a tárgyaláson a vallomástételt jogosulatlanul megtagadja; ha a tárgyalást elölről kellett kezdeni; ha a tanú tárgyaláson történő kihallgatását a bíróság nem tartja szükségesnek; illetve ha a bíró írásban történő vallomástételre hívta fel. A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság engedélyezheti, hogy a tanú a szóbeli kihallgatását követően vagy helyette írásban tegyen vallomást. Ebben az esetben a tanú a vallomását saját kezűleg leírja és aláírja, vagy a tanúnak a más módon leírt vallomását bíró vagy közjegyző hitelesíti. Az írásbeli tanúvallomás megtétele nem zárja ki, hogy utóbb a tanút, ha ez szükséges, a kihallgatása céljából a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság megidézze.

A gyermekkorú tanú kihallgatása

A tizennegyedik életévét meg nem haladott személyt csak akkor lehet tanúként kihallgatni, ha a vallomásától várható bizonyíték mással nem pótolható. A kihallgatása esetén a hamis tanúzás következményeire való figyelmeztetést mellőzni kell.

Az ügyész indítványára a vádirat benyújtása előtt a nyomozási bíró hallgatja ki a tizennegyedik életévét be nem töltött tanút, ha megalapozottan feltehető, hogy a tárgyaláson történő kihallgatása a fejlődését károsan befolyásolná. A tanú kihallgatásának indítványozását a törvényes képviselő, a gondozó és a tanú érdekében eljáró ügyvéd az ügyésznél kezdeményezheti. A tizennegyedik életévét be nem töltött tanú kihallgatásáról a nyomozási bíró a gyanúsítottat és a védőt utólag értesíti azzal, hogy a kihallgatásról készült jegyzőkönyvet az ügyésznél megtekinthetik.

Egyébként az, aki szellemi vagy egyéb állapota miatt korlátozottan képes megítélni a tanúvallomás megtagadásának a jelentőségét, tanúként csak akkor hallgatható ki, ha vallomást kíván tenni, és a törvényes képviselője vagy a tanúként kihallgatandó által megjelölt hozzátartozó hozzájárul. A törvényes képviselő vagy a kihallgatandó által megjelölt hozzátartozó a tanú érdekében ügyvédet hatalmazhat meg.

A tárgyalást megelőzően a tanú bíróság előtti kihallgatásának akkor van helye, ha

1. a tanú az életét közvetlenül veszélyeztető állapotban van,
2. megalapozottan feltételezhető, hogy a tanú tárgyaláson nem jelenhet meg.

A tanú vallomástételének akadályai

A törvény részletesen és garanciális jelleggel szabályozza azokat az esetköröket, amikor a tanú nem kötelezhető vallomástételre. Az első csoportba azok a helyzetek tartoznak, amelyek fennállása esetén a tanú nem hallgatható ki. Így nem lehet tanúként kihallgatni:

1. a lelkészt, illetőleg egyházi személyt, amelyre hivatásbeli titoktartási kötelezettsége áll fenn;
2. a védőt arra nézve, amiről mint védő szerzett tudomást, vagy amit a terhelttel védői minőségében közölt;
3. akitől testi vagy szellemi fogyatékossága miatt nyilvánvalóan nem várható helyes vallomás;
4. a hatósági tanút olyan adatokra és tényekre, amelyekre titoktartási kötelezettség terheli és nem kapott a hatóságoktól felmentést;
5. aki a titoktartás alól nem kapott felmentést, olyan tényről, amely minősített adatnak minősül.

A tanúvallomás megtagadásának lehetőségei

A második csoportba azok az okok tartoznak, amelyek miatt a tanú megtagadhatja a tanúvallomást. Ezek a következők:

1. ha a tanú a terhelt hozzátartozója;
2. az a tanú, aki magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, de kizárólag az ezzel kapcsolatos kérdésekben, akkor is, ha a terhelt hozzátartozójaként nem tagadta meg a vallomást;
3. az a tanú, aki a foglalkozásánál vagy közmegbízatásánál fogva titoktartásra köteles, ha a tanúvallomással a titoktartási kötelezettségét megsértené, kivéve, ha ez alól a jogosult felmentette, vagy a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság megkeresésére a titoktartási kötelezettség alá eső adat továbbítása a felmentésre jogosult számára kötelező;
4. a médiatartalom-szolgáltató, valamint a vele munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy, ha a tanúvallomásával a számára a médiatartalom-szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben információt átadó személy kilétét felfedné, az ezzel kapcsolatos kérdésben, kivéve, ha a bíróság az információt átadó személy kilétének felfedésére kötelezte.

Az utóbbi eset az újságírók informátorait hivatott védeni. A bíróság akkor kötelezheti mégis a médiatartalom-szolgáltatót vagy az újságírót vallomástételre, ha három évig terjedő vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény felderítése érdekében az információt átadó személy kilétének ismerete nélkülözhetetlen, az ettől várható bizonyíték mással nem pótolható, továbbá a bűncselekmény felderítéséhez fűződő érdek – különösen a bűncselekmény tárgyi súlyára tekintettel – olyan kiemelkedő, amely az információforrás titokban maradásához fűződő érdeket egyértelműen meghaladja. Ez a fajta mentesség az annak alapjául szolgáló jogviszony megszűnése után is fennmarad.

Nem tagadhatja meg a vallomást a tanú, ha a válaszadással olyan bűncselekménnyel vádolná magát, amely miatt vele szemben a feljelentést azért utasították el, mert a hatóságokkal együttműködött, a nyomozást tevékeny megbánás miatt szüntették meg vagy azért, mert a vádemelés elhalasztása esetén annak tartama eredményesen eltelt, illetve ebbe a körbe tartoznak a hatóságokkal valamilyen formában együttműködő tanúk is.

A vallomástételi akadály ellenére kihallgatott tanú vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe. A tanúvallomás megtagadásának lehetőségére a tanút mindig figyelmezeti a hatóság, a figyelmeztetést jegyzőkönyvbe veszik. A figyelmeztetést a tizennyolcadik életévét meg nem haladott tanú korára, érettségére figyelemmel, számára érthető módon kell megfogalmazni. A figyelmeztetés elmaradása a tanúvallomás érvénytelenségét vonja maga után. A nyomozás során, illetve a tárgyaláson, ha megállapítható, hogy a tanú a vallomásában magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, a tanút ismételten figyelmeztetni kell. A figyelmeztetést, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát jegyzőkönyvbe kell venni.

Kényszerintézkedés a tanúval szemben

Ha a tanú idézés ellenére nem jelenik meg, és ezt előzetesen, mihelyt az akadály a tudomására jut, haladéktalanul, vagy ha ez már nem lehetséges, az akadály megszűnése után nyomban, alapos okkal nem igazolja, illetőleg az eljárási cselekményről engedély nélkül távozik, elővezetése rendelhető el, vagy rendbírsággal sújtható. Ha a tanú önhibájából olyan állapotban jelenik meg (pl. részegen), hogy nem hallgatható ki, illetőleg az eljárási kötelezettségeit nem képes teljesíteni, a következő kihallgatására, illetve eljárási kötelezettségének teljesítése érdekében rendbírsággal sújtható vagy elővezetése rendelhető el. Az okozott költség megtérítésére kötelezni kell. A rendbírság összege ezer forinttól kétszázezer forintig, különösen súlyos vagy ismételt esetben ötszázezer forintig terjedhet. Rendbírság kiszabásáról kizárólag a bíróság és az ügyész határozhat. A rendbírság kiszabása ellen bejelentett jogorvoslatnak halasztó hatálya van. Az elővezetés elrendeléséről a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság rendelkezik, és a rendőrség hajtja végre. Az elővezetés költségének a megfizetésére az elővezetést elrendelő határozatban megjelölt személyt kötelezni kell. Ha az elővezetés eredménytelen volt, akkor is kötelezni kell az elővezetni rendelt személyt a költség megfizetésére, azonban a bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság a kötelezettet kérelmére különös méltánylást érdemlő okból mentesítheti az elővezetés költéségének megfizetése alól.

Tanúvédelem

A tanú védelmét biztosító különleges megoldásokat a tanú emberi jogainak tiszteletben tartása és a bizonyítás eredményességének szempontjai indokolják.

A tanúvédelem alkalmazott eszközei:

1. a tanú adatainak zártan kezelése,
2. a különösen védett tanúvá nyilvánítás,
3. audiovizuális technikával bonyolított kihallgatás a tárgyaláson,
4. a tanúvédelmi program,
5. személyes védelem, őrzés.

A tanú adatainak zártan kezelése

A hatóság a tanú kérelmére vagy hivatalból elrendelheti, hogy a tanúnak a személyi adatait (a személyi adatok a következők: a tanú neve, a születési ideje és helye, anyja neve, a lakóhelyének és tartózkodási helyének címe, a foglalkozása, a személyazonosító okmányának a száma, valamint azt, hogy a terhelttel vagy a sértettel rokoni viszonyban van-e vagy hogy az ügyben más okból érdekelt vagy elfogult-e) az ügy iratai között elkülönítve, zártan kezeljék. Ha a tanú személyi adatainak zárt kezelését rendelték el, ettől kezdve hatóság biztosítja, hogy a tanú zártan kezelt adatai az eljárás egyéb adataiból ne váljanak megismerhetővé és a megidézett tanú személyazonosságát az azonosításra alkalmas iratok megtekintésével állapítják meg az arra jogosultak.

A tanú személyi védelme

A következő védelmi forma esetén a tanú védelme érdekében különösen indokolt esetben az eljárást folytató bíróság tanácsának elnöke, ügyész, illetve a nyomozó hatóság kezdeményezheti, hogy külön jogszabályban meghatározott formában biztosított személyi védelemben részesítsék a tanút (vagy rá tekintettel más személyt).

A személyi védelem konkrét módjára vonatkozó szabályokat a büntetőeljárásban résztvevők, valamint az eljárást folytató hatóság tagjai személyi védelme elrendelésének feltételeiről és végrehajtásának szabályairól szóló 34/1999. (II. 26.) Korm. rendelet tartalmazza.

A tanú személyének titkosítása (a Tanúvédelmi Program)

Ha a büntetőeljárásban részt vevő tanú, sértett, terhelt, illetve ezen személyek hozzátartozója, továbbá az érintettre tekintettel fenyegetett helyzetben lévő más személy védelme személyi védelem keretében nem biztosítható, akkor ún. Védelmi Program keretében kell védelemben részesíteni. A rendőrség a fenyegetett helyzetben lévő személlyel megállapodást köt. A Védelmi Program felelőse a Tanúvédelmi Szolgálat, amely a rendőrségen belül a Védelmi Program ellátására szervezett egység. Védelmi Programra megállapodás a kiemelkedő súlyú bűncselekménnyel összefüggő büntetőeljárásban részt vevő, a hatósággal együttműködő tanúval, sértettel vagy terhelttel köthető. A védelmi program részletes szabályait a 2001. évi LXXXV. törvény tartalmazza.

A különösen védett tanú

A különösen védetté nyilvánított tanú vallomása a bizonyítás teljes értékű anyagává válik anélkül, hogy a tárgyaló bíró és a védelem látta vagy tárgyaláson kikérdezte volna a tanút, vagy a védelemnek lehetősége lenne az eljárás bármely szakaszában őt megismerni, hozzá személyesen kérdéseket intézni.

Különösen védetté nyilváníthatja a bíróság (nyomozási bíró) a tanút, ha

1. vallomása kiemelkedő súlyú ügy lényeges körülményeire vonatkozik,
2. a vallomásától várható bizonyíték mással nem pótolható,
3. személye, tartózkodási helye, valamint az a tény, hogy az ügyész, illetve a nyomozó hatóság tanúként kívánja kihallgatni, a terhelt és a védő előtt ismeretlen,
4. személyének felfedése esetén a tanú vagy hozzátartozója élete, testi épsége vagy személyes szabadsága súlyos fenyegetésnek lenne kitéve.

A különösen védett tanú a tárgyaláson nem hallgatható ki, nem idézhető a tárgyalásra, a védelem számára személyében ismeretlen marad. A különösen védett tanú meghallgatásán csak a (nyomozási) bíró és az ügyész lehet jelen.

Az audovizuális technikával bonyolított tanúkihallgatás a tárgyaláson

Az áldozat- és tanúvédelem kapcsán az audiovizuális technikával történő kihallgatással lehetőség nyílik arra, hogy a közvetlenség elvének és a védelem közvetlen kérdezési jogának sérelme nélkül a tanú kihallgatása úgy történjen, hogy a tanú egy elkülönített helyiségben tartózkodik és vele a kapcsolatot ún. zártcélú távközlő hálózat (kép és hang) útján biztosítják.

Hatósági tanú

A tanútól, aki tanúvallomás mint bizonyítási eszköz megadásával vesz részt a büntetőeljárásban, meg kell különböztetni a hatósági tanút, aki olyan érdektelen személy lehet, aki képes érzékelni és igazolni a nyomozási cselekmény elvégzését. A hatósági tanúként közreműködésre senki sem kötelezhető. A hatósági tanú költségeit a hatóság megtéríti.

Eljárás a távollévő terhelttel szemben

A büntetőeljárás gyorsítását és egyszerűsítését, valamint a megszökött elkövetők esetében történő igazságszolgáltatás ellehetetlenülésének az elkerülését célozza az a törvényi lehetőség, amely szerint a büntetőeljárás az olyan terhelttel szemben is lefolytatható, aki ismeretlen helyen tartózkodik.

A Be. 526. §-a szerint tehát a távollévő terhelttel szemben is lefolytatható a büntetőeljárás.

A Be. 527. § (1) bekezdése szerint a nyomozás lefolytatható azzal az ismeretlen helyen tartózkodó terhelttel szemben, akinek a felkutatására tett intézkedések nem vezettek eredményre. Ebben az esetben elfogatóparancsot kell kibocsátani és abban az esetben, ha a terheltnek nincs védője, akkor védőt kell a részére kirendelni.

Az ügyész akkor emel vádat, ha a terhelt felkutatására tett intézkedések nem vezettek eredményre és megalapozottan feltehető, hogy a terhelt megszökött vagy elrejtőzött, és a nyomozás adatai alapján a vádemelésnek egyébként nincs akadálya, továbbá a bűncselekmény tárgyi súlya vagy az ügy megítélése ezt indokolja. Ellenkező esetben az eljárást fel kell függeszteni. Ilyen esetben az eljárással kapcsolatban létrejött iratokat (vádirat, idézés) a terhelt részére hirdetményi úton kell kézbesíteni, a védőnek pedig meg kell küldeni.

Ez a lehetőség rendelkezésre áll abban az esetben is, ha a terhelt a vádemelést követően távozik ismeretlen helyre. Ebben az esetben a büntetőeljárás folytatásának és a távollévő terhelt esetén irányadó szabályok alkalmazásának a feltétele az, hogy a bíróság elfogatóparancs kibocsátása révén kísérletet tegyen a terhelt előkerítésére, illetve ennek sikertelensége esetén az ügyész ezt indokoltnak tartsa. Abban az esetben, ha az ügyész ilyen indítványt nem tesz, úgy a bíróság az ismeretlen helyen tartózkodó terhelttel szemben indított büntetőeljárást felfüggeszti.

A terhelt távollétében tartott tárgyaláson a védő részvétele kötelező.

Abban az esetben, ha a vádlott felkutatására tett intézkedések eredményre vezettek az elsőfokú határozat elfogadása előtt, a bíróság az előző tárgyalási anyag ismertetésével a tárgyalást folytatja, szükség esetén bizonyítást vesz fel és így fog érdemi határozatot hozni. Ha a terhelt felkutatására tett intézkedések az első fokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetése után vezettek eredményre, a terhelt a fellebbezésre nyitva álló határidőn belül a fellebbezés bejelentése helyett a tárgyalás megismétlését kérheti.

Ha a terhelt a bíróság jogerős határozata után kerül elő és válik ismertté, javára perújítási indítványt lehet előterjeszteni.

A mulasztás

Ha a fél a megadott határnapon vagy határidőben a cselekményt nem végzi el, mulasztást követ el.

Nem minősül mulasztásnak:

ha a felet a perbeli cselekmény teljesítésében valamely köztudomású természeti esemény vagy más elháríthatatlan akadály gátolta

ha a bírósághoz intézett beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adták,

1. a bíróság ügyviteli, ügykezelési hibájából (pl. az idézés pontatlansága, határidőről való téves tájékoztatás miatt) nem tett eleget a fél valamely kötelezettségének,
2. a fél nem volt a tárgyalásra szabályszerűen megidézve, és ezért nem jelent meg a tárgyaláson.

A mulasztás jogkövetkezményei

A mulasztás elsődleges jogkövetkezménye, hogy az elmulasztott perbeli cselekményt – ha a törvény kivételt nem tesz – többé hatályosan nem teljesítheti A mulasztás következménye lehet még a mulasztással okozott többletköltségekben marasztalás vagy pénzbírság, de előfordulhat hogy más személy perbeli cselekménye (pl. a beavatkozóé, pertársé) válik hatályossá.

A mulasztás következményei – a törvényben meghatározott eseteket kivéve – előzetes figyelmeztetés nélkül, maguktól állnak be. Ha a törvény szerint a mulasztás következményei csak előzetes figyelmeztetés esetén vagy az ellenfél kérelmére állnak be, az elmulasztott cselekményt a figyelmeztetésben megjelölt idő alatt, illetőleg a kérelem előterjesztéséig, ha pedig a kérelmet tárgyaláson adták elő, az arra vonatkozó határozat meghozataláig pótolni lehet.

A mulasztás jogkövetkezményei igazolással háríthatók el, feltéve, hogy a fél valamely határnapon önhibáján kívül nem jelent meg, vagy valamely határnapot önhibáján kívül mulasztott el.

Igazolásnak nincs helye,

1. ha a törvény az igazolást kizárja (pl. a sajtó-helyreigazítási perben),
2. ha a mulasztás következményei igazolás nélkül is elháríthatók,
3. ha a mulasztás bírói határozatban kifejezésre jutó hátránnyal nem jár,
4. ha a fél az igazolási kérelem folytán kitűzött újabb határnapot mulasztja el,

végrehajtási igényperben az igénylő igazolással nem élhet.

Az igazolási kérelem

Az igazolási kérelmet az elmulasztott határnaptól vagy az elmulasztott határidő utolsó napjától számított tizenöt napon belül lehet előterjeszteni. Ha a mulasztás csak később jutott a fél tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg (a tárgyalást betegsége miatt elmulasztó fél csak később került olyan egészségi állapotba, hogy igazolási kérelmet tudjon előterjeszteni), az igazolási kérelem előterjesztésének határideje a tudomásszerzés, illetve az akadály megszűnése napján kezdődik. A mulasztástól számított három hónap elteltével igazolásnak nincs helye.

Az igazolási kérelemben elő kell adni a mulasztás okát és azokat a körülményeket, amelyek a mulasztás vétlenségét valószínűsítik. Határidő elmulasztása esetén egyidejűleg pótolni kell az elmulasztott eljárási cselekményt is. Az igazolási kérelemnek nincs halasztó hatálya, ha azonban sikere valószínűnek látszik, a bíróság az eljárásnak vagy a határozat végrehajtásának a felfüggesztését hivatalból is elrendelheti.

Az igazolási kérelem elbírálása

Az igazolási kérelem tárgyában az a bíróság határoz, amelynek eljárásában a mulasztás történt, kivéve a fellebbezési határidő elmulasztását, amelynél a döntés joga a másodfokú bíróságot illeti meg.

Ha az igazolást a törvény kizárja vagy az elkésett, illetőleg ha a határidőt elmulasztó fél az elmulasztott cselekményt nem pótolja, a bíróság az igazolási kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. Az érdemben megvizsgált igazolási kérelem esetén azt, hogy az igazolás előfeltételei fennállnak-e, méltányosan kell elbírálni.

Az igazolási kérelmet elutasító végzés ellen fellebbezésnek van helye. Az igazolási kérelemnek helytadó határozat, valamint az eljárás, illetőleg a végrehajtás felfüggesztése tárgyában – az igazolás eredményeképpen – hozott határozat ellen külön fellebbezésnek helye nincs, és az az ügyet befejező határozat elleni fellebbezésben is csak akkor támadható meg, ha a bíróság olyan igazolási kérelemnek adott helyt, illetőleg olyan igazolási kérelem alapján rendelte el az eljárás vagy a végrehajtás felfüggesztését, amelyet érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítania..

A sikeres igazolási kérelem joghatása az, hogy a mulasztó fél által pótolt cselekményt olyannak kell tekinteni, mintha azt az érintett határidőben teljesítette volna, az elmulasztott tárgyalást pedig a szükséges keretben meg kell ismételni. Az új tárgyalás eredményéhez képest az elmulasztott tárgyaláson hozott határozatok hatályban tartása vagy teljes, illetve részbeni hatályon kívül helyezése tárgyában is dönteni kell.

Az óvadék elrendelésének célja és feltételei

Célja a terheltnek az eljárási cselekményeknél történő jelenlétének biztosítása előzetes letartóztatás nélkül. Ha a terhelt szökésének vagy elrejtőzésének veszélyére tekintettel az előzetes letartóztatásnak helye lenne, de a bűncselekményre és a terhelt személyi körülményeire tekintettel a bíróság (nyomozási bíró) a terhelt megjelenését az eljárási cselekményeknél az óvadék mellett is valószínűsíti, azt elfogadhatja. Az óvadékot a terhelt vagy helyette más ajánlhatja fel.

Az elrendelési eljárás

A bíró az óvadékra vonatkozó döntése előtt meghallgatást tart (a nyomozási bíró a nyomozati szakban ülést). Annak összegét a terhelt személyi körülményeire és vagyoni helyzetére figyelemmel határozza meg, függetlenül a befizető személyétől, aki bárki lehet. Az óvadék mellett lakhelyelhagyási tilalmat vagy házi őrizetet is elrendelhet.

Az összeg

Óvadékot a terhelt vagy helyette más tehet le. A bíróság annak elfogadását kimondó határozatában az óvadék összegét a terhelt személyi körülményeire és vagyoni helyzetére is figyelemmel határozza meg. A bíróság által jogerősen elfogadott óvadékot a bíróságon készpénzben kell letenni, vagy annak letételét külön jogszabályban meghatározott módon kell igazolni, ennek megtörténte után a fogva lévő terheltet haladéktalanul szabadon kell bocsátani. Összeghatár nincs meghatározva a törvényben.

Elvesztése, visszatérítése

Ha a terhelt idézés ellenére, igazolás nélkül nem jelenik meg, a bíróság előzetes letartóztatást rendel el és a letevő az óvadék összegét elveszti.

Ha a letartóztatást más ok miatt kell elrendelni (például a tanú bántalmazása, bűncselekmény elkövetése), az óvadék visszajár, úgyszintén visszajár a nyomozás megszüntetése, a vádemelés mellőzése vagy elhalasztása, valamint az eljárás jogerős befejezése esetén, függetlenül a bűnösség kérdésétől. Szabadságvesztés kiszabása esetén viszont csak akkor adható vissza, ha a terhelt a büntetés letöltését megkezdte.

Jogorvoslati lehetőségek

Az óvadék megállapítása iránti indítvány elutasítása esetén a terhelt, illetőleg a védő óvadék megállapítása iránt ismételten akkor terjeszthet elő indítványt, ha ebben új körülményre hivatkozik. Ha az ismételt indítványban a terhelt, illetőleg a védő nem hivatkozik új körülményre, a bíróság az indítványt érdemi indokolás nélkül elutasíthatja. A nyomozási bíró óvadékról szóló határozata ellen a terhelt és a védője jelenthet be fellebbezést. A fellebbezést a törvényszék másodfokú tanácsa tanácsülésen bírálja el. Ha az óvadékról az eljáró bíróság rendelkezik, a terhelt vagy védője az eljárást lezáró (első vagy másodfok) érdemi határozat elleni fellebbezésben vitathatja a bíróság döntését. Az óvadék ellenében a terhelt előzetes letartóztatásának mellőzését, illetőleg megszüntetését kimondó határozat ellen azonban csak az ügyész és a pótmagánvádló élhet fellebbezéssel.

A bűnügyi költség viselése

Ha valamely törvényi rendelkezés alapján az adott költség viselésére nem mást kell kötelezni, akkor a bíróság a vádlottat kötelezi a bűnügyi költség viselésére, ha őt bűnösnek mondja ki, vagy szabálysértés elkövetéséért a felelősségét megállapítja. Nem lehet kötelezni annak a bűnügyi költségnek a viselésére, amely – nem az ő mulasztása folytán – szükségtelenül merült fel. A bíróság a bűnösnek kimondott vádlottakat külön-külön kötelezi a bűnügyi költség viselésére. Ha a bűnügyi költség, illetőleg annak meghatározott része a bűnösnek kimondott vádlottak szerint nem különíthető el, a bíróság a vádlottakat egyetemlegesen kötelezi a bűnügyi költség viselésére. A bíróság a bűncselekmény súlyához képest aránytalanul nagy bűnügyi költség egy részének megfizetése alól a vádlottat mentesítheti.

Az állam viseli azt a költséget, amelyet az állam előlegezett, ha annak viselésére a vádlott nem kötelezhető, illetve ha részére személyes költségmentességet engedélyeztek. Ezen kívül az állam viseli azt a költséget is, amely annak kapcsán merült fel, hogy a vádlott hallássérült, beszédfogyatékos, vak, illetőleg a magyar nyelvet nem ismeri, vagy az eljárás során regionális vagy nemzetiségi nyelvét használta.

Költségviselés a vádlott felmentése, az eljárás megszüntetése esetén

Ha a vádlottat felmentették, vagy vele szemben az eljárást megszüntették, a pótmagánvádló viseli ezekből a költségekből azt a költséget, amely a pótmagánvádló fellépése után keletkezett. Ha a vádat az ügyész képviselte, és a bíróság a vádlottat felmenti vagy az ügyész vádelejtése miatt megszünteti, az állam a határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül – a külön jogszabályban meghatározott mértékben – megtéríti a vádlott költségeit, továbbá védőjének az eljárás során nem előlegezett díját és a készkiadását. A vádlott felmentése vagy az eljárás megszüntetése esetén is kötelezni kell a vádlottat annak a költségnek a viselésére, amely az ő mulasztása folytán merült fel. Ez a külön jogszabály a terhelt és a védő készkiadása, illetőleg a védő díja állam általi megtérítésének szabályairól, valamint a büntetőeljárásban részt vevő személyek és képviselőik költségéről és díjáról szóló 26/2003. (VII. 1.) IM-BM-PM együttes rendelet.

Személyes költségmentesség

Ha a terhelt a jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán a bűnügyi költséget előreláthatóan nem tudja megfizetni, és ezt a külön jogszabályban (lásd lentebb) meghatározott módon igazolta, a terhelt vagy védője kérelmére a bíróság, illetőleg az ügyész határoz arról, hogy a terhelt részére személyes költségmentességet engedélyez.

A személyes költségmentesség engedélyezése esetén

1. a terhelt kérelmére a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság védőt rendel ki és
2. a kirendelt védő díját és igazolt készkiadását az állam viseli.

A személyes költségmentesség tárgyában hozott határozat, illetőleg az okozott költség viselésére kötelező határozatnak a költség viselésére vonatkozó rendelkezése elleni jogorvoslat halasztó hatályú.

A személyes költségmentességet megalapozó körülmények, így a jövedelmi és vagyoni viszonyok igazolásának, a személyes költségmentesség engedélyezésének, felülvizsgálatának és megvonásának a részletes szabályait a személyes költségmentesség alkalmazásáról a büntetőeljárásban című 9/2003. (V. 6.) IM-BM-PM együttes rendelet tartalmazza.