Letartóztatás feltétele, okai és idejének maximuma

A magyar Büntetőeljárási törvény (2017. évi XC. törvény) értelmében a letartóztatás alkalmazhatósága szempontjából a következőket kell figyelembe venni.

Egyrészről ezen személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedésnek van két általános feltétele és három különös indoka, amely esetben a nyomozási bíró dönthet a letartóztatás mellett.

• A letartóztatás általános feltétele a Be. 276. (1) bekezdés a) és b) pontja szerint:

a) a terhelt bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható vagy vele szemben vádat emeltek, és

b) a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés céljának eléréséhez ez szükséges, és az elérni kívánt cél más módon nem biztosítható.

Tehát a letartóztatás olyan bűncselekményeknél alkalmazható, ahol a törvény szabadságvesztéssel rendeli büntetni az adott cselekményt és a kényszerintézkedések céljai másként nem valósíthatók meg. Ezen általános feltételek megállapításához legalább az adott bűncselekmény kapcsán egy megalapozott gyanú szükséges, miszerint a terhelt az adott bűncselekményt elkövette. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a gyanúnak ítéleti bizonyossággal kell fennállni, pusztán elegendő, ha a begyűjtött bizonyítékok valószínűsítik azt. Ahogyan szokták mondani, ha egy laikust az adott bizonyítékok arról győznek, meg, hogy a terhelt elkövette a bűncselekményt.

• A Büntetőeljárási törvény a 276.§ (2) bekezdésében taglalja a letartóztatás különös okait is. Tehát azon túlmenően, hogy szabadságvesztéssel fenyegetett cselekmény miatt van folyamatban eljárás, letartóztatásnak akkor van helye ha,

a) a terhelt jelenlétének biztosítása érdekében:

aa) megszökött, szökést kísérelt meg, vagy a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság elől elrejtőzött, illetve

ab) megalapozottan feltehető, hogy a büntetőeljárásban elérhetetlenné válna, így különösen megszökne, elrejtőzne,

b) a bizonyítás megnehezítésének vagy meghiúsításának megakadályozása érdekében, ha

ba) a terhelt a bizonyítás meghiúsítása érdekében a büntetőeljárásban részt vevő vagy más személyt megfélemlített, jogellenesen befolyásolt, vagy tárgyi bizonyítási eszközt, elektronikus adatot, vagy vagyonelkobzás alá eső dolgot megsemmisített, meghamisított vagy elrejtett, illetve

bb) megalapozottan feltehető, hogy a terhelt a bizonyítást veszélyeztetné, így különösen a büntetőeljárásban részt vevő vagy más személyt megfélemlítene, jogellenesen befolyásolna, tárgyi bizonyítási eszközt, elektronikus adatot vagy vagyonelkobzás alá eső dolgot megsemmisítene, meghamisítana vagy elrejtene,

c) a bűnismétlés lehetőségének megakadályozása érdekében, ha

ca) a gyanúsítotti kihallgatását követően az eljárás tárgyát képező bűncselekményt folytatta, vagy a gyanúsítotti kihallgatását követően elkövetett újabb, szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény miatt gyanúsítottként hallgatták ki, illetve

cb) megalapozottan feltehető, hogy a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghezvinné, az eljárás tárgyát képező bűncselekményt folytatná vagy szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követne el.

Letartóztatás tartama:

A letartóztatás a vádirat benyújtása előtt legfeljebb a tárgyalás előkészítéséig tarthat, de maximum 1 hónapig. Azonban ha az előkészítő ülésen a Nyomozási Bíró elrendelte a terhelt letartóztatását akkor a Nyomozási Bíró a letartóztatás tartamát 1 éven keresztül, alkalmanként maximum 3 hónappal meghosszabbíthatja, egy év elteltével pedig már az már csak alkalmanként 2-2 hónappal hosszabbíthatja meg.

Vádirat benyújtása után pedig az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig tart, vagy II. és III. fokon az eljárás jogerős befejezéséig, de maximum a korábban kiszabott szabadságvesztés tartamáig

 

Büntetési tétel felső határa	Letartóztatás idejének maximuma
3 éves fenyegetettség	1 év
5 éves fenyegetettség	2 év
10 éves fenyegetettség	3 év
10 évnél súlyosabb fenyegetettség	4 év
életfogytiglani fenyegetettség	nem szűnik meg