Jogok és kötelezettségek a büntetőeljárásban

A kötelező tájékoztatás a gyanúsított számára

A terheltet az eljárás minden szakaszában figyelmeztetni kell arra, hogy nem köteles vallomást tenni, a vallomás tételét, illetve az egyes kérdésekre történő válaszadást a kihallgatás folyamán bármikor megtagadhatja, továbbá figyelmeztetni kell arra, hogy amit mond, az bizonyítékként felhasználható. A figyelmeztetéseket a fiatalkorú terhelt korára, érettségére figyelemmel, számára érthető módon kell megfogalmazni. A figyelmeztetést és a gyanúsított válaszát jegyzőkönyvbe kell foglalni. A figyelmeztetés valamint a terheltnek a figyelmeztetésre adott válaszának jegyzőkönyvezésének elmaradása esetén vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe. Ha a gyanúsított a vallomás tételét megtagadja, figyelmeztetni kell arra, hogy ez az eljárás folytatását nem akadályozza. Ha a terhelt vallomást tesz, figyelmeztetni kell, hogy a vallomásában mást bűncselekmény elkövetésével hamisan nem vádolhat.

A vallomástétellel kapcsolatos jogok

Ha a nyomozó hatóság értékelése szerint meghatározott személy megalapozottan gyanúsítható bűncselekmény elkövetésével, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság a gyanúsítottat kihallgatja. A fogva lévő gyanúsítottat a nyomozó hatóság elé állításától számított huszonnégy órán belül ki kell hallgatni. A gyanúsítottal a kihallgatás elején közölni kell a gyanúsítás lényegét, az erre vonatkozó jogszabályok megjelölésével. Az alapos gyanú lényegi elemeit a terhelt jogosult megismerni, a hatóság azonban bizonyítékait nem köteles tudatni a védelemmel (kötelező tájékoztatás). A gyanúsítottat figyelmeztetni kell arra, hogy védőt választhat, illetőleg védő kirendelését kérheti. Ha az eljárásban védő részvétele kötelező, a gyanúsított figyelmét arra is fel kell hívni, hogy ha három napon belül nem hatalmaz meg védőt, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság rendel ki számára védőt. Ha a gyanúsított kijelenti, hogy nem kíván védőt megbízni, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság nyomban védőt rendel ki.

A kihallgatáson nem tehető fel a gyanúsítottnak a választ, illetőleg nem bizonyított tény állítását magában foglaló, a törvénnyel össze nem egyeztethető ígéretet tartalmazó kérdés. Arra a bűncselekményre nézve, amelyre a terhelt a vallomást megtagadta, további kérdések nem intézhetők, illetve a terhelt nem szembesíthető, kivéve, ha előtte úgy döntött, hogy vallomást tesz. A gyanúsított beleegyezése nélkül a vallomása hazugságvizsgáló gép (poligráf) alkalmazásával nem vizsgálható.

A vallomástétel megtagadása

A gyanúsított jogosult a vallomást megtagadni, de egyes bizonyítási cselekményeknél közreműködésre (pl. szakértői vizsgálat) vagy jelenlétre (kihallgatás, szemle) kötelezhető. A gyanúsított beismerő vallomása a büntetéskiszabás során nyomatékos enyhítő körülmény, hallgatása vagy a válasz megtagadása azonban nem súlyosító körülmény, illetve az együttműködés ilyen módon történő megtagadása semmilyen joghátránnyal nem járhat.

A vádalku (lemondás a tárgyalásról)

A kihallgatás során a hatóság egyfajta “alkut” is ajánlhat: ha a gyanúsított az ügy, illetőleg más büntetőügy felderítéséhez, bizonyításához vallomásával hozzájárulva olyan mértékben együttműködik, hogy az együttműködéshez fűződő nemzetbiztonsági vagy bűnüldözési érdek jelentősebb, mint az, hogy a gyanúsított ellen az eljárást megindítsák vagy folytassák, a hatóság a feljelentést elutasítja, a gyanúsítottal szembeni eljárást megszünteti. Az “alku” másik formája: a gyanúsított beismerő vallomást tesz és a vádemelés utáni bírósági tárgyalásról lemond.

Ennek “ellenértékeként” bármely terhelt, illetve az ún. együttműködő terhelt esetén – a Be. 537. §-ában foglalt feltételek fennállásakor, azaz ha a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, de az ügy vagy más büntetőügy bizonyításához hozzájárulva, az ügyésszel, illetve a nyomozó hatósággal jelentős mértékben együttműködött – kedvezőbb büntetési tételkeret között kell vele szemben a szabadságvesztés büntetést kiszabni, amely a következőképpen alakul például az együttműködő terhelt esetében: az öt évet meghaladó, de nyolc évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a három évet; a három évet meghaladó, de öt évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a két évet, míg a három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a hat hónapot nem haladhatja meg. A nyolc évnél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a bűnszervezetben történő elkövetésre vonatkozó, a Btk.-ban meghatározott szigorúbb büntetéskiszabási szabályok nem alkalmazhatóak, ehelyett az általános büntetési tételkeretek között kell kiszabni a büntetést.

A nyomozási cselekményeknél való jelenléttel kapcsolatos jogok

A gyanúsított nem lehet jelen a tanúkihallgatáson, ugyanabban az ügyben szereplő másik gyanúsított kihallgatásán, viszont jelen lehet a szakértő meghallgatásánál, a szemlénél, a bizonyítási kísérletnél és a felismerésre bemutatásnál. Az értesítés mellőzhető, ha a nyomozó hatóság szerint a mellőzést a sürgősség indokolja. A nyomozási cselekményen általában az ügyész, a nyomozó hatóság tagja és a jegyzőkönyvvezető van jelen. Az ügyész és a nyomozó hatóság a nyomozási cselekmény helyszínéről eltávolíttathatja a gyanúsítottat vagy bárki mást, akinek a jelenléte az eljárást akadályozza, ugyanakkor a nyomozás elősegítése érdekében bárkit a nyomozási cselekmény helyszínén való tartózkodásra kötelezhet. Aki az eljárás rendjét zavarja, vagy a helyszínen tartózkodási kötelezettségének nem tesz eleget, rendbírsággal sújtható.

A jelenléti jog alakulása fogva lévő gyanúsított esetén

Ha a gyanúsított szabadságvesztés büntetését tölti vagy előzetes letartóztatásban van, jelenléti jogai sajátosan alakulnak. Idézés alapján a gyanúsítottat a megjelölt helyre és időre a büntetés-végrehajtási intézet előállítja. Ha megjelenési kötelezettség nélkül csupán értesítést kap, akkor kell előállítani, ha a megjelenést ő vagy a védője kéri. Ilyenkor meg kell előlegezni az előállítás költségeit, ha erre nem képes, a büntetés-végrehajtási intézet költségmentességet, illetve pártfogó ügyvéd kirendelését kérheti. De az sem kizárt, hogy az intézet az előállítás költségeit az elítélt írásbeli kérelmére megelőlegezze, ha a terhelt a kérelemben a költségek visszafizetését vállalja.

A védelemmel kapcsolatos jogok a nyomozásban

A védelemhez való jog a nyomozásban jelentékenyen korlátozott: például a nyomozás iratait a nyomozás során csak a hatóság engedélyével tekintheti meg a gyanúsított (kivéve, ha egyébként a nyomozati cselekménynél, amelyről az irat készült, jelen lehetett volna), a nyomozás befejezésekor azonban a nyomozó hatóság köteles a vádemelés alapjául szolgáló nyomozati iratokat teljes terjedelemben – a zártan kezelt iratok kivételével – korlátozás nélkül átadni. Emiatt a nyomozás során a védelem sok esetben nem ismeri a terhelő bizonyítékok iratanyagát, ami az eljárási kényszerintézkedések elrendelésekor a védekezés pozícióit jelentősen gyengíti az ügyésszel szemben. Ha a gyanúsítottat az ügyész vagy a nyomozó hatóság kihallgatja, a védője a kihallgatáson jelen lehet. Ha a kirendelt vagy meghatalmazott védő nem jelenik meg, ez nem akadálya a kihallgatásnak amennyiben az értesítés szabályszerűen megtörtént. Az iratok átadásának kötelezettsége a nyomozás megszüntetése esetén is fennáll.

A védő jelen lehet az általa, illetve a gyanúsított által indítványozott tanúkihallgatáson is. A kihallgatáson jelen lévő védő a gyanúsítotthoz és a tanúhoz kérdést intézhet. A gyanúsított a védekezés során hallgathat, de akár hazudhat is. Utóbbi joga az önvádra kötelezés tilalmából fakad, amely szerint senki sem kötelezhető arra, hogy önmagára terhelő vallomást tegyen. A védekezés során a hamis vallomással tagadhat, illetőleg hamis történetet adhat elő. Nem vádolhat azonban konkrét személyt bűncselekmény elkövetésével, ez ugyanis a hamis vád bűncselekményének megvalósulását jelentené. Ha más személy (pl. a társtettes) cselekményéről kell vallania – hacsak nem tanúként hallgatják ki – szintén nem terheli igazmondási kötelezettség.

Az iratok megismerésének lehetősége

A gyanúsított és a védő a nyomozás alatt azon cselekmények jegyzőkönyvét tekintheti meg, amely cselekményeknél jelen lehetett (pl. gyanúsított vallomása, helyszínelés jegyzőkönyve, meghallgatott szakértő szakvéleménye), illetve egyéb iratokat a hatóság hozzáférhetővé tesz, ha ez a nyomozás érdekeit nem sérti (kivéve a zártan kezelt iratok, a különösen védett tanú vallomása). A védelemre való felkészülés jogának részeként az iratok megismerésének joga csak a nyomozás befejezésekor teljesedik ki. A nyomozás összes olyan iratát, amelyek az esetleges vádemelés alapjául szolgálnak, a nyomozás befejezésekor megismerheti a gyanúsított és a védő: a hatóság kijelölt helyiségében az összefűzött példányt áttekinthetik. Ez a jog akkor is megilleti, ha a nyomozást megszüntették. Ha a vádhatóság a birtokában lévő iratokat pertaktikai szempontból csak a bírói szakban, meglepetésszerűen vezeti elő, kiemelten vizsgálandó, hogy megkapta-e a védelem e bizonyítékkal szemben a védekezésre való felkészüléshez szükséges időt és lehetőséget. A védelem a megismert iratokra észrevételeket tehet, kiegészítést, egyéb bizonyítást indítványozhat. Az iratismertetés után a nyomozás befejeződik.

Másolat a nyomozás iratairól

A másolat készítése a gyakorlatban kardinális kérdés, ezért a törvény a hatóságok kötelességévé teszi a védő vagy a gyanúsított kérelmére másolat készítését. Az eljárás iratairól az az ügyész, illetőleg nyomozó hatóság, amely előtt az eljárás folyamatban van, a gyanúsított vagy a védő kérelmére legkésőbb a kérelem előterjesztésétől számított nyolc napon belül másolatot köteles kiadni. A nyomozás befejezéséig a gyanúsított, a védő csak olyan nyomozási cselekményről készült iratról kérhet másolatot, amelyeknél jelen lehetett, az egyéb iratról pedig akkor, ha ez a nyomozás érdekeit nem sérti. Ha a terheltnek az első gyanúsítottként való kihallgatására, a védő kirendelésére, illetőleg meghatalmazására az irat keletkezését követően került sor, az iratról másolat kiadására a terhelt az első kihallgatására történő idézés kézbesítésétől, a védő a kirendelésről szóló határozat kézbesítésétől, illetőleg a meghatalmazás benyújtásától fogva jogosult. A nyomozás befejezését követően a terhelt és a védő másolatot kaphat a nyomozásnak azokról az iratairól, amelyeknek a megismerésére jogosultak. A másolat kiadása ellen nincs helye jogorvoslatnak. Az iratkiadás megtagadása miatt viszont 8 napon belül panasznak van helye. Aki egyébként az eljárás során keletkezett iratról másolatot kaphat, kérheti, hogy a másolatot a bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság elektronikus úton vagy elektronikus adathordozón adja ki. Ha pedig a kiadni kért irat elektronikus formában rendelkezésre áll, a másolatot elektronikus úton vagy elektronikus adathordozón kell kiadni.

Terhelti indítványok, észrevételek

A gyanúsított a nyomozás során akár írásban, akár szóban (pl. kihallgatáskor) indítványokat, észrevételeket tehet. Az indítványok elsősorban bizonyítási cselekmények elvégzésére (pl. szakértő kirendelése, helyszíni szemle elvégzése, szembesítés, tanú meghallgatása) irányulhatnak. A gyanúsított bizonyítási indítványát a nyomozó hatóság, illetve a nyomozást folytató ügyész bírálja el. Amennyiben az indítványt elutasítják, a gyanúsítottat a panasztételi jog illeti meg. A hatóság az indítványokat természetesen szabadon mérlegelheti. A terhelt az indítványait akár a bírói szakban is megismételheti. Az észrevételeket a gyanúsított a nyomozó hatóság eljárási cselekményeivel kapcsolatban szóban vagy írásban egyaránt megteheti. Szóban rendszerint a gyanúsított jelenléte esetén történik észrevételezés (pl. a kihallgatás körülményeivel, a szakértői véleménnyel stb. kapcsolatban). A hatóság az észrevételt köteles jegyzőkönyvbe venni, az észrevételnek megfelelően intézkedni azonban nem köteles.

A terhelt panaszjoga a nyomozati cselekményekkel szemben

A gyanúsított a nyomozás során jogorvoslatként panasszal élhet. Ha reá nézve az ügyész vagy a nyomozó hatóság – nyomozás során hozott – feljelentés elutasításáról, a nyomozás részbeni mellőzéséről, felfüggesztéséről, illetve megszüntetéséről, kényszerintézkedés elrendeléséről (VIII. Fejezet) további vagyoni jogok vagy érdekek korlátozásáról, valamint vagyoni jellegű kötelezettségek megállapításáról hozott határozata közvetlen rendelkezést tartalmaz, a határozat ellen a közléstől számított nyolc napon belül panasszal élhet. Ha a határozatot hozó a panasznak három napon belül nem ad helyt, az ügyész határozata elleni panaszt a felettes ügyész, a nyomozó hatóság határozata elleni panaszt pedig az ügyész – a hozzá történő megérkezéstől számított – tizenöt, megszüntető határozat esetén harminc napon belül bírálja el. A panasz szóban és írásban egyaránt előterjeszthető. A szóban előterjesztett panaszt a hatóság köteles jegyzőkönyvbe venni. A panaszt elbíráló határozat ellen további jogorvoslatnak – főszabály szerint – nincs helye. A panasznak a megtámadott határozat végrehajtására általában nincs halasztó hatálya, de a határozat végrehajtását a panasz elbírálásáig fel lehet függeszteni.

A törvény rendelkezése szerint az, akinek az ügyész vagy a nyomozó hatóság intézkedése vagy az intézkedés elmulasztása a jogait vagy érdekeit közvetlenül sérti, a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül panasszal élhet. Ha a törvény az ügyész vagy a nyomozó hatóság részére az intézkedés megtételére határidőt állapított meg, az intézkedés elmulasztása miatt akkor lehet panasszal élni, ha a határidő eredménytelenül eltelt. Az ügyész vagy a nyomozó hatóság intézkedésének elmulasztása miatt tett a törvényben kizárt vagy elkésett panaszt emiatt indokolás nélkül nem lehet elutasítani.

Abban az esetben, ha a nyomozó hatóság intézkedése vagy az intézkedés elmulasztása miatt tett panaszt az intézkedést tevő vagy az intézkedést elmulasztó, illetve a panaszt elbíráló alaposnak tartja a panasszal sérelmezett helyzet megszüntetése érdekében szükséges és indokolt intézkedést megteszi és erről a panaszt tevőt határozat meghozatala nélkül értesíti.

A vádlott vallomása

A vádlott vallomása egyrészről a védelemhez való jog egyik alapkövetelménye, másrészről bizonyítási eszköz is a vád, a védelem, illetve az ítélkező fórum kezében. A bíróság köteles a vádlottat részletesen kihallgatni, módot adni neki arra, hogy vallomását összefüggően előadhassa. A tárgyalás során a vádlotthoz ugyanazok intézhetnek kérdéseket, mint a tanúhoz. A vádlottnak – a tanútól eltérően – az eljárás bármely szakaszában joga van a vallomást, a válaszadást megtagadni (önvádra kötelezés tilalma, igazmondásra nem köteles, ártatlanság vélelme), amivel a továbbiakban a védekezésből nem zárja ki magát. Erre minden eljárási szakaszban első ízben tett vallomásánál figyelmeztetni kell. A vádlotti vallomásnak nincs többletértéke más bizonyítási eszközzel szemben, továbbá a terhelt beismerése esetén is meg kell szereznie a hatóságnak a tényállás hiánytalan felderítéséhez szükséges további bizonyítékokat. A tárgyaláson a vallomástételt megtagadó vádlottnak a korábbi nyomozati, jegyzőkönyvezett vallomását ismertetéssel vagy a vádlott, a védő vagy az ügyész indítványára felolvasással a bíróság a tárgyaláson a bizonyítás anyagává teszi (mint okiratot). Ha a vádlott nem hallgatható ki (szökésben van vagy beteg) vagy a korábbi jegyzőkönyvezett vallomás és a későbbi tárgyalási vallomás között ellentmondás van, a bíróság a nyomozati vallomást a bizonyítás anyagává teszi. A terhelti vallomások közötti ellentmondás feloldásának módja a szembesítés.

Ha valamely, a vádlotthoz intézett kérdés a vádlott befolyásolására alkalmas, illetőleg a választ magában foglalja, az nem az ügyre tartozik, arra illetéktelen személy tette fel, a tárgyalás tekintélyét sérti, vagy az ismételten ugyanarra a tényre irányul, a tanács elnöke a kérdésre a feleletet megtiltja. Ha a vádlottat a nyomozás során tanúként hallgatták ki, a tanúvallomása csak akkor olvasható fel, ha ezt a vádlott indítványozza, vagy a tanúvallomásról készült jegyzőkönyvből a tanúvallomás akadályaira való figyelmeztetés és az erre adott válasz egyértelműen kitűnik. A vádlottnak más büntetőeljárásban gyanúsítottként vagy vádlottként tett vallomása felolvasható. A tanács elnöke az ügyész vagy a védő indítványára, illetőleg hivatalból ismertetheti a vádlott korábbi – az eljárásban gyanúsítottként vagy vádlottként tett – vallomásának részeit, ha a vádlott vallomása a korábbi vallomásától eltér.

A vádlott a tárgyalás alatt is értekezhet a védőjével, de a kihallgatása közben ezt csak a tanács elnökének engedélyével teheti meg.

A vallomástétel megtagadása

A vádlott nem köteles vallomást tenni, a vallomás tételét, illetve az egyes kérdésekre történő válaszadást a kihallgatás folyamán bármikor megtagadhatja, azonban amit mond, az bizonyítékként felhasználható. Az erre való figyelmeztetést és a terhelt válaszát szó szerint jegyzőkönyvbe kell foglalni. A figyelmeztetés és a figyelmeztetésre adott válasz szó szerinti jegyzőkönyvezésének elmaradása esetén a terhelt vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe. Ha a vádlott a vallomástételt megtagadja, figyelmeztetni kell arra, hogy ez az eljárás folytatását nem akadályozza, de a védekezésének erről a módjáról lemond. A figyelmeztetéseket a fiatalkorú vádlott korára, érettségére figyelemmel, számára érthető módon kell megfogalmazni. A vádlott hallgatásából nem lehet a bűnösségre vonatkozó következtetetéseket levonni. Fontos szabály az is, hogy bár a vádlottnak nincs igazmondási kötelezettsége, azonban mást bűncselekmény elkövetésével hamisan nem vádolhat, ha a vádlott vallomást tesz, erre is figyelmeztetnie kell őt a hatóságnak.

A vádlott védelemhez való joga

A vádlott védelemhez való joga az önálló védekezés eszközein túlmenően a védő útján történő védekezés lehetőségét is magában foglalja. Ehelyütt a vádlott védekezési eszközeit és védekező pozícióját jellemezzük.

A vádlott a váddal szembeni védekezése során:

1. vallomást tehet,
2. a vallomást és a válaszadást megtagadhatja,
3. hamis vallomást tehet (amennyiben azzal más konkrét személyt nem vádol bűncselekmény elkövetésével),
4. bizonyítási indítványokat tehet (pl. szakértő kirendelésére, tanú meghallgatására, szembesítésre stb.),
5. jelen lehet a tárgyaláson és bizonyítási cselekményeknél és ott észrevételeket, kérdéseket fogalmazhat meg pl. a tanúhoz, szakértőhöz,
6. vallomását, észrevételeit írásban is benyújthatja,
7. a szakértőtől véleményt kérhet, amelyet a bíróság okiratként értékel,
8. perbeszédet tarthat,
9. az utolsó szó jogán szólhat.

Az eljárás minden szakaszában a terhelt jogainak, illetve a védelemhez való jognak az érvényesülését az eljárás egészét tekintve kell vizsgálni aszerint, hogy a per során biztosított volt-e a “megfelelő idő és lehetőség a védekezésre való felkészülésre”, illetve megvalósult-e a vád és a védelem esélyegyenlősége a bizonyítás folyamatában.

Az eljárási törvény bizonyos helyzetekben kötelező védelmet ír elő, ilyenkor a vádlottnak mindenképpen rendelkeznie kell védővel, ha ő nem hatalmaz meg védőt, akkor a bíróság rendel ki neki. Ilyen eset például, ha a bűncselekményre a törvény ötévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel vagy ha a terheltet fogva tartják.

Az eljárási cselekményeknél és a tárgyaláson való jelenlét joga

A vádlottnak a tárgyaláson való jelenléte a védelemhez való jognak és a bizonyítási esélyegyenlőségnek is fontos feltétele. A vádlott jelen lehet tehát a tárgyalásokon és az azokon kívül foganatosított bizonyítási cselekményeknél, ha pedig őt a bíróság idézi, köteles megjelenni.

A vádlottnak az idézést legalább nyolc nappal a tárgyalás előtt kell kézbesíteni. Az idézéssel egyidejűleg a bíróság a vádlottat tájékoztathatja arról, hogy a tárgyalás a távollétében megtartható, és vele szemben az eljárás befejezhető, ha előzetesen bejelenti, hogy a tárgyaláson nem kíván részt venni. Ebben az esetben azonban kötelező a védő részvétele a tárgyaláson.

Az első fokú tárgyaláson – törvényi kivételektől eltekintve (pl. külön eljárás a vádlott távollétében) – jelenléte az ügydöntő határozat meghozatalának törvényi feltétele. A bíróság a vádlottat távollétében ugyanakkor felmentheti, vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntetheti; ha pedig az előzetesen bejelentette, hogy a tárgyaláson nem kíván részt venni, a bíróság a szabályszerű idézés ellenére meg nem jelent vádlottal szemben az eljárást be is fejezheti, az ügydöntő határozatot a meg nem jelent vádlottal kézbesítés útján, a tárgyaláson jelen lévő védővel kihirdetés útján közli.

A vádlott jelen lehet a már kihallgatott vádlott-társai, illetőleg a tanúk vallomásánál, a szakértő meghallgatásánál, a szemlénél, a helyszínelésnél, a bizonyítási kísérletnél és a felismerésre bemutatásnál.

Az első fokú eljárásban a tárgyalásra a vádlottat idézik. A jelenlévő vádlott, ha az idézett védő nem jelent meg, helyette más védőt hatalmazhat meg, illetőleg – ha a védő tárgyalási részvétele kötelező – a meg nem jelent védő helyett más védőt rendel ki a hatóság. Az új védőnek megfelelő időt kell biztosítani ahhoz, hogy a védelemre felkészüljön. Ha ez nyomban nem lehetséges, a tárgyalást a meg nem jelent védő költségére el kell halasztani.

A vádlott jelenléti joga, ezáltal a védekezés fenti lehetőségei a következő esetekben jogszerűen korlátozhatóak:

1. a tárgyalást a vádlott távollétében tartják meg,
2. tárgyalás nélkül születik érdemi bírói határozat a bűnösségről.

A fogva tartott vádlott jelenléte

Ha a vádlott egy másik bűncselekmény miatt éppen szabadságvesztés büntetését tölti vagy előzetes letartóztatásban van, jelenléti jogai sajátosan alakulnak. Idézés alapján (pl. tárgyalásra) a vádlottat a megjelölt helyre és időre a büntetés-végrehajtási intézet előállítja. Ha – megjelenési kötelezettség nélkül – csupán értesítést kap (pl. helyszíni szemléről), akkor kell előállítani, ha a megjelenést ő vagy a védője kéri. A büntetés-végrehajtási intézet akkor állítja elő a vádlottat, ha az előállítást kéri és annak költségeit megelőlegezi. Ha a vádlott az előállítás költségeit nem tudja megelőlegezni, az intézet tájékoztatja, hogy költségmentességet, illetve pártfogó ügyvéd kirendelését kérheti. Az intézet az előállítás költségeit az elítélt írásbeli kérelmére kivételesen megelőlegezheti, ha a kérelemben a költségek visszafizetését vállalja.

Az iratok megismerésének (másolásának) lehetősége

A bírósági eljárás során keletkezett iratokról (pl. jegyzőkönyvek, szakvélemény) másolat kérhető, illetve készíthető. Az eljárás iratairól az a bíróság, amely előtt az eljárás folyamatban van, a vádlott kérelmére legkésőbb a kérelem előterjesztésétől számított nyolc napon belül ad ki másolatot. A bírósági eljárásban a vádlott és a védő részére a másolat kiadása csak az emberi méltóság, az érintettek személyiségi jogai és a kegyeleti jog tiszteletben tartására tekintettel korlátozható, valamint arra a követelményre tekintettel, hogy a magánéletre vonatkozó adatok szükségtelenül ne kerüljenek nyilvánosságra.

A vádlott és a védő jogosult megismerni azt a minősített adatot, amelyet olyan irat tartalmaz, amelyet megtekinthet. A vádlott a minősített adatot köteles megtartani, a figyelmeztetés kiterjed a minősített adattal visszaélés bűncselekménye elkövetésének a következményeire is. Az erre vonatkozó figyelmeztetést jegyzőkönyvbe kell foglalni. A jogosult részére a minősített adatot tartalmazó iratról másolatot kell készíteni, de ha a minősített adat védelméről szóló jogszabályban foglaltak megtartása nem biztosított a kérelmezőnél, a másolatot a jogosult a bíróság titkos ügykezelésre fenntartott helyiségéből nem viheti ki. A másolatot a jogosult a hivatali munkaidőben korlátozás nélkül tanulmányozhatja, és a bíróság hivatalos helyiségében az ügyben tartott tárgyalás idejére a másolat a jogosult rendelkezésére áll. Aki egyébként az eljárás során keletkezett iratról másolatot kaphat, kérheti, hogy a másolatot a bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság elektronikus úton vagy elektronikus adathordozón adja ki. Ha pedig a kiadni kért irat elektronikus formában rendelkezésre áll, a másolatot elektronikus úton vagy elektronikus adathordozón kell kiadni.

A másolat kiadása ellen nincs helye jogorvoslatnak. A kiadás megtagadása miatt külön jogorvoslatnak van helye. A vádemelés után egyébként a vádiratot megismerheti, azt a tárgyalás előkészítésekor kapja meg.

A vádlotti indítványok, észrevételek

A vádlott a bírói szakban akár írásban, akár szóban (pl. a tárgyaláson) indítványokat, észrevételeket tehet. Az indítványok elsősorban bizonyítási cselekmények elvégzésére (pl. szakértő kirendelése, helyszíni szemle elvégzése, szembesítés, tanú meghallgatása) irányulhatnak. A vádlott bizonyítási indítványát a bíróság bírálja el. Amennyiben az indítványt elutasítja (pl. nem idézi meg a kívánt tanút), a vádlottat önálló jogorvoslati jog (fellebbezés) az elutasítással szemben nem illeti meg. A bíróság természetesen nem köteles az indítványoknak helyt adni. Az eljárást lezáró (pl. elsőfokú) határozattal szembeni jogorvoslatban (fellebbezésben) a vádlott sérelmezheti indítványának az eljárás során történt elutasítását, amelyet a bíróság az érdemi határozat (ítélet) indoklásában köteles megmagyarázni. A vádlott indítványait megismételheti. Az észrevételeket a vádlott az eljárási cselekményekkel kapcsolatban szóban vagy írásban teheti meg. Szóban rendszerint a vádlott jelenléte esetén történik észrevételezés pl. a tárgyalás körülményeivel, a szakértői véleménnyel stb. kapcsolatban. A bíróság az észrevételt jegyzőkönyvbe veszi, az észrevételnek megfelelően intézkedni azonban nem köteles.

Az utolsó szó joga

A bizonyítási eljárás lefolytatása után, a tanács elnöke a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánítja, és felhívja a jogosultakat a perbeszédek és a felszólalások megtartására. Az ügyész vádbeszédet, a védő védőbeszédet tart, a vádlott felszólalhat. A védő perbeszéde után a vádlott is szót emelhet saját védelmére. Ha a vádlottnak nincs védője, e felszólalásra a perbeszédre vonatkozó szabályok az irányadóak. A perbeszédek és a felszólalások után, azok sorrendjében viszonválaszoknak van helye. A viszonválaszra további viszonválasz adható, utoljára a védő, illetőleg a vádlott szólhat. A vádlott is mondhat perbeszédet a saját védelmére, ez nem azonos az utolsó szó jogának gyakorlásával. Az ügydöntő határozat meghozatala előtt az utolsó szó joga a vádlottat illeti. Ebben kötetlenül nyilatkozhat felelősségéről, újra hangsúlyozhatja az enyhítő körülményeket. A bíróság az ügydöntő határozat meghozatala előtt a bizonyítási eljárást újra megnyitja, ha ezt a perbeszédekben, a felszólalásokban, illetőleg az utolsó szó jogán elhangzottakban foglaltak miatt szükségesnek tartja.

A fogvatartott

büntetőeljárási jogait gyakorolhatja,

a saját ruháját viselheti,

a letétben levő pénzéből meghatározott összeget a személyes szükségleteire fordíthat,

hozzátartozóival és – az ügyész, a vádirat benyújtása után a bíróság jóváhagyásával – más személyekkel levelezhet, legalább havonta egyszer fogadhat látogatót, és kaphat csomagot,

a bv. intézetben a rendelkezésre álló oktatási, művelődési és sportolási lehetőségeket igénybe veheti,

1. anyagi és egészségügyi ellátásban részesül, gyógyszert meghatározott feltételekkel térítés nélkül kaphat, főszabály szerint a társadalombiztosítási általános szabályok vonatkoznak rá is,
2. kérelmére részt vehet a munkáltatásban, amelyért díjazás illeti meg,
3. panasz, kérelem előterjesztésére jogosult,
4. kártérítésre tarthat igényt,
5. jogosult a vallása gyakorlásával kapcsolatos, törvényben meghatározott jogok gyakorlására,
6. pihenésre, a rendszeresen végzett munka után pedig fizetett szabadság illeti meg.

A védelemhez való jog biztosítása a fogvatartás alatt

A bv. intézetnek biztosítania kell a fogvatartott büntetőeljárási jogainak a gyakorlását, így különösen azt, hogy a kihallgatásra és a tárgyalásra felkészülhessen, védőt bízzon meg, a védőjével kapcsolatot tartson. A fogvatartott a védőjével szóban vagy írásban ellenőrzés nélkül érintkezhet. A szóbeli érintkezésre az intézet hivatali idejében kerülhet sor, kivéve, ha a védővel való megbeszélés olyan eljárási cselekmény megtétele végett szükséges, amelynek elmulasztásához jogkövetkezmény fűződik. A távbeszélőn történő érintkezés csak az intézet készülékén történhet. A fogvatartott a büntetőeljárással kapcsolatban készített feljegyzéseit magánál tarthatja, azokat védőjének ellenőrzés nélkül átadhatja. A védő a védencével való megbeszélésről készített feljegyzést vagy hangfelvételt az intézetből ellenőrzés nélkül kiviheti. A fogva lévő terhelt az eljárás minden szakaszában jogosult védőjével szóban vagy írásban ellenőrzés nélkül érintkezni (de például titkosszolgálati eszközökkel a bv. intézet beszélőfülkéje bírói engedéllyel lehallgatható), más személyekkel csak ellenőrzés mellett érintkezhet.

A fogvatartott ruházata

A fogvatartott az intézetben a saját ruháját viselheti, az évszaknak megfelelő felsőruházatból és lábbeliből egy váltásra valót folyamatosan magánál tarthat. Ha a fogvatartottnak nincs megfelelő saját ruhája, lehetővé kell tenni, hogy azt a letéti pénzéből megvásárolja, vagy a csomagküldésre jogosultaktól ilyet kérjen. Amennyiben a saját ruházat így sem biztosítható, az intézet a fogvatartottat – segélyként – az évszaknak megfelelő polgári ruházattal látja el. Ha a fogvatartott a munkáltatásban részt vesz, és az elítéltekkel közösen helyezik el, az intézet által biztosított formaruhát kell viselnie. Ha a formaruha viseléséhez nem járul hozzá, a munkáltatásban való részvétele nem engedélyezhető, illetve az erre irányuló engedélyt vissza kell vonni. Szintén a saját ruháját viselheti a fogvatartott a látogatáskor, a bíróság, az ügyész, illetve a más hatóság elé állításakor, valamint az egészségügyi intézménybe való átszállításakor. A saját ruha viselését akkor is biztosítani kell, ha a fogvatartott részére engedélyezték a súlyosan beteg hozzátartozó meglátogatását vagy a hozzátartozó temetésén való részvételt.

Nem viselheti a saját ruháját a fegyelmi fenyítés miatt magánelzárásra ítélt előzetesen letartóztatott, akinek a ruházata (vagy annak felszerelése, tartozéka) a fogvatartás biztonságát, illetve testi épségét veszélyezteti. Ilyenkor a fogvatartott a bv intézettől kap más megfelelő polgári ruházatot.

A levelezés joga

A fogvatartott által írt, illetve a neki érkezett levelet legkésőbb a második munkanapon továbbítani, illetve kézbesíteni kell. A levelezés biztonsági ellenőrzése az intézet biztonsági helyzetétől és a fogvatartott fogvatartásának a biztonsága körében felmerült tényektől függően szúrópróbaszerűen vagy kellő rendszerességgel történik. Az ellenőrzés kiterjedhet a levél felbontására, amelynek célja annak megállapítása, hogy a levél nem tartalmaz-e a biztonságra veszélyes tárgyat vagy információt. A fogvatartottnak a hatóságokkal, a nemzetközi szervezetekkel és a védővel való levelezése tartalmilag nem ellenőrizhető. Ha alapos indok merül fel arra, hogy a fogvatartott részére érkező levelek nem a borítékban megjelölt hatóságtól, nemzetközi szervezettől vagy a védőtől származnak, a levelet a fogvatartott jelenlétében – jegyzőkönyv egyidejű felvétele mellett – kell felbontani. Az ellenőrzés csak a feladó azonosítására szolgálhat.

Ha az intézet az általa tartalmilag ellenőrizhető levél tekintetében megállapítja, hogy az intézet, illetve a fogvatartás biztonságát veszélyeztető adatot, információt vagy tárgyat tartalmaz, az ilyen levelet nem továbbítják a fogvatartottnak. A levél továbbításának vagy kézbesítésének a megtagadását a fogvatartottal közölni kell, a levelet – kivéve, ha fegyelmi eljárás vagy büntetőeljárás indítása szükséges – vissza kell adni, illetve a feladónak vissza kell küldeni.

A fogvatartott által a büntetőeljáráshoz kapcsolódóan írt, vagy a részére érkezett leveleket és iratokat a címzettnek az intézet küldi el, illetve kézbesíti. A fogvatartottat – kérelmére – az intézet irattanulmányozásra előállítja. Az intézetben történő irattanulmányozás felügyelet mellett történik.

A látogatás

A fogvatartott által megjelölt személyek részére a látogatásról az intézet a fogvatartott útján értesítést küld. A látogatásból kizárják azt, akit az ügyész vagy a bíróság a folyamatban lévő büntetőeljárás eredményessége érdekében attól eltiltott, illetve azt, akit az intézet biztonsági okokból kitiltott. A látogatásról szóló értesítés tartalmazza a látogatás időpontját és időtartamát, valamint az intézetbe bevihető tárgyak körét. A látogatás félbeszakítható, ha a fogvatartott vagy a látogató a látogatás rendjét megsérti, és azt figyelmeztetés ellenére sem hagyja abba. A fogvatartott egy időben legfeljebb négy személyt fogadhat, akik közül nagykorú legfeljebb kettő lehet. A látogatási időt és a látogatás időtartamát a parancsnok határozza meg, annak időtartama alkalmanként minimum harminc perc. A látogatási idő a fogvatartott, illetve a látogató kérelmére legfeljebb harminc perccel meghosszabbítható. A látogatást az erre kijelölt helyiségben, asztal mellett, ülve kell lebonyolítani. A fogvatartott részére az intézet engedélyezheti, hogy a látogató által hozott vagy a helyben vásárolt élelmiszert ellenőrzés után elfogyassza, a megmaradt élelmiszert a körletre magával vigye. A látogatás ideje alatt csak az intézetben vásárolt, illetve az intézet által biztosított ital fogyasztható. A fogvatartott a látogatónak ajándékot vagy más tárgyat csak engedéllyel adhat át. A fogvatartott és a látogató beszélgetése ellenőrizhető. Ha az intézet biztonságának a védelme indokolja, a parancsnok elrendelheti, hogy a fogvatartott a látogatóval rácson keresztül, vagy zárt fülkéből, telefonon beszélhessen. Az ún. különleges biztonságú körleten elhelyezett fogvatartott a látogatójával csak zárt fülkéből beszélhet, a látogatótól élelmiszert vagy más tárgyat nem vehet és nem adhat át.

Az előzetesen letartóztatott legalább havonta két alkalommal fogadhat látogatót.

A csomagküldés

A látogatásról szóló értesítéshez hasonlóan a csomagküldés lehetőségéről, módjáról és a költségek viseléséről is a fogvatartott útján küld értesítést az intézet. A küldemény mindazokat a tárgyakat tartalmazhatja, amelyeket a fogva tartott engedéllyel magánál tarthat, így például tisztasági eszközöket, ruházati anyagokat, élelmiszereket, dohányárut, írószert, könyvet, napilapot, folyóiratot, az orvos által engedélyezett gyógyszereket, segédeszközöket, vitaminokat és tápszereket, kizárólag eredeti csomagolásban. A csomag legfeljebb öt kilogramm lehet, kivéve, ha abban ruhanemű, tisztasági szerek vagy gyógyászati segédeszközök vannak, vagy más indokolt esetben. A csomag tartalmát a fogvatartott jelenlétében kell felbontani és ellenőrizni. Az olyan tárgyakat, amelyeket a fogvatartott nem tarthat magánál, a fogva tartott letétjében kell elhelyezni, vagy – költségére – a feladónak vissza kell küldeni. A parancsnok engedélyével a hozzátartozó a csomagot közvetlenül az intézetben adhatja át.

Az előzetesen letartóztatott legalább havonta két alkalommal kaphat csomagot.

A telefon használata

A házirend előírásainak megfelelően használhatja a fogvatartott az intézet által kijelölt távbeszélőt. A távbeszélő-használat ellenőrizhető – kivéve a védőjével folytatott beszélgetés -, a beszélgetés biztonsági okból megszakítható. A fogvatartott a védőjével szóban vagy írásban ellenőrzés nélkül érintkezhet. A szóbeli érintkezésre az intézet hivatali idejében kerülhet sor, kivéve, ha a védővel való megbeszélés olyan eljárási cselekmény megtétele végett szükséges, amelynek elmulasztásához jogkövetkezmény fűződik. A távbeszélőn történő érintkezés csak az intézet készülékén történhet, a beszélgetés általában nem ellenőrizhető, az intézet azonban visszahívással meggyőződhet a hívás jogosságáról. A büntetőeljárási törvény lehetőséget biztosít azonban bírói engedéllyel titkos adatszerzésre. Ebben az esetben az ügyész és a nyomozó hatóság – a levélhez és a postai küldeményhez hasonlóan – a telefonbeszélgetés tartalmát is megismerheti, illetve rögzítheti is azt.

A védőként eljárni jogosult személyek, a meghatalmazott védő

Védőként meghatalmazás vagy kirendelés alapján ügyvéd, illetve külön törvényben foglalt feltételek esetén európai közösségi jogász járhat el. A törvényben felsorolt összeférhetetlenségi okok közül (például nem lehet védő a sértett, a magánvádló, az, aki az ügyben mint bíró vagy ügyész jár el) kiemelendő, hogy aki az ügyben tanúként vett vagy vesz részt, az védőként nem járhat el (az azonban nem kizárt, hogy a védőt tanúként idézzék, ilyenkor viszont a védőt köti a szakmai titoktartási kötelezettség). A védő a terhelt meghatalmazott vagy kirendelt képviselője, de ezen felül mint az eljárás önálló szereplője is rendelkezik a terhelt érdekében érvényesíthető önálló védői jogokkal (például bizonyítási indítvány, jelenlét, jogorvoslat). Védőt elsősorban a terhelt hatalmazhat meg. A meghatalmazás egyoldalú terhelti jognyilatkozat, amelynek tartalmát alapvetően az ügyvéddel megkötött megbízási szerződés határozza meg. Meghatalmazást a terhelt törvényes képviselője vagy nagykorú hozzátartozója is adhat. (Külföldi állampolgár terhelt esetén hazája konzuli tisztviselője is adhat ügyvédnek meghatalmazást.) Erről a terheltet minden esetben értesíteni kell. A terhelt a meghatalmazást mind az általa, mind a más által meghatalmazott védőtől megvonhatja. A meghatalmazás visszavonását nem köteles indokolni, mivel a védőügyvéddel való megállapodás bizalmi alapú. A megbízás alapján a meghatalmazás szólhat egy-egy eljárási szakaszra (pl. vádemelésig, elsőfokú ítéletig stb.), szólhat határozatlan időre (visszavonásig) vagy határozott időre (dátumszerűen). A védői meghatalmazás hatálya – ha a meghatalmazásból más nem tűnik ki – a büntetőeljárás jogerős befejezéséig tart, de kiterjed a perújításra, a felülvizsgálatra, valamint a különleges eljárásokra is.

A kirendelt védő

A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság védőt rendel ki, ha a védelem kötelező, és a terheltnek nincs meghatalmazott védője. A terheltet a kirendelést követően tájékoztatni kell a védő személyéről és elérhetőségéről. A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság akkor is védőt rendel ki, ha a védelem nem kötelező, de a terhelt védő kirendelését azért kéri, mert a jövedelmi viszonyai miatt nem tud a védelméről gondoskodni, illetve kérelemre vagy hivatalból akkor is, ha ezt a terhelt érdekében szükségesnek tartja. A kirendelés hatálya – ha a meghatalmazásból más nem tűnik ki – a büntetőeljárás jogerős befejezéséig tart, de kiterjed a perújításra, a felülvizsgálatra, valamint a különleges eljárásokra is.

A kirendelt védő lemondása, felmentése

A kirendelt védő indokolt esetben a kirendelés alóli felmentését kérheti. Ez történhet személyes ok alapján, vagy ha az ügyvéd nem az eljáró hatóság székhelyén működik. A kérelem elfogadásáról a hatóság határoz, azonban külön alakszerű határozat hozatalára nincs szükség. A lemondás hatóság részéről történő elfogadása esetén másik védőt rendel ki a terhelt védelmének ellátására. Annak sincs törvényes akadálya, hogy a hatóság a terhelt kérelmére rendeljen ki másik védőt számára, hiszen a bizalmi viszony a kirendelt védő vonatkozásában is fontos szempont. Amennyiben a kirendelt védő elhanyagolja védői kötelezettségeit (nem vesz részt tárgyaláson, elmulasztja bizonyítási indítványok beadását stb.) és ezek összességükben a védelemhez való jog jelentős csorbulását eredményezték, eljárási jogszabálysértés miatt az eljárás eredményeként meghozott határozattal szemben jogorvoslat kezdeményezhető.

A védő jogai

A védő a gyanúsított nyomozati kihallgatásánál jelen lehet, hozzá kérdést intézhet, az általa vagy a védett gyanúsított által indítványozott tanú kihallgatásánál és annak szembesítésénél jelen lehet és kérdezhet (más tanúnál nem), jelen lehet a szakértő meghallgatásánál, a szemlénél, a helyszínelésnél, a bizonyítási kísérletnél és a felismerésre bemutatásnál. Iratbetekintési joga a terheltével azonos módon csak a nyomozás befejezésekor válik teljes körűvé, a tárgyaláson jelen lehet, kötelező védelem esetén jelenléte törvényességi feltétel, fogva tartott védencével ellenőrzés nélkül érintkezhet. Tehet bizonyítási indítványt, a kérdésfeltevés, az észrevétel, a fellebbezés, a rendkívüli jogorvoslatok és a védőbeszéd joga is megilletik.

Ha a terheltnek az első gyanúsítottkénti kihallgatására, a védő kirendelésére, illetőleg meghatalmazására az irat keletkezését követően került sor, az iratról másolat kiadására a terhelt az első kihallgatására történő idézés kézbesítésétől, a védő a kirendelésről szóló határozat kézbesítésétől, illetőleg a meghatalmazás benyújtásától fogva jogosult.

A terhelt lehetőségei a nem megfelelő védelem esetén

Az eljáró hatóságok a védelem jogának kötelesek érvényt szerezni. E jog megsértése vagy korlátozása olyan eljárási szabálysértés, amely az ügy érdemi elbírálására befolyással lehet. A kötelező védelem esetén érvényesülnie kell annak a követelménynek, hogy a védő köteles a terhelt érdekében minden törvényes védekezési eszközt és módot késedelem nélkül felhasználni, a terheltet a védekezés törvényes eszközeiről felvilágosítani, jogaira kioktatni és a terheltet mentő, illetőleg a felelősségét enyhítő tények felderítését szorgalmazni. E kötelezettségek kikényszerítése egyrészt történhet az ügyvédi etikai-fegyelmi felelősség keretei között (feljelentés a megyei ügyvédi kamaránál), illetve a bíróság eljárási szankciókkal (rendbírság) büntetheti a védői mulasztást (például a kötelező megjelenés elmulasztását). Azokban az esetekben, amikor a kirendelt védő passzivitása (különösen a nyomozás során) a tényleges védelemhez való jogot jelentékenyen csorbítja, a hatóságok kötelesek pozitív intézkedések meghozatalára a hatékony védelem biztosítására (ha kell új kirendeléssel), szélsőséges esetben a védői munka hatékonyságának hiánya jogorvoslat és az érdemi határozat hatályon kívül helyezésének alapja is lehet. Kötelező védelem esetén a védelemhez való jogot a védőnek ténylegesen és aktívan érvényesítenie kell.

A nem megfelelő védő leváltása

Ha a terhelt kötelező védelem esetén a meghatalmazott védő tevékenységét ítéli meg kritikusan, akkor a meghatalmazást visszavonja. Ha a kirendelt védő nem biztosítja a hatékony védelmet, úgy a kötelező védelem sérelme miatt a terhelt eljárási szabálysértésre hivatkozhat az ítélettel szembeni jogorvoslatban (például a fellebbezésben). Ha a védő részvétele a törvény értelmében kötelező és a meghatalmazott védő például a tárgyaláson nem jelenik meg, a bíróságnak tisztáznia kell, hogy a vádlott kíván-e más védőt meghatalmazni, meghatalmazott védő hiányában pedig a bíróság végzéssel rendel ki védőt, amelyből – több vádlott esetében – egyértelműen ki kell tűnnie, hogy a védő melyik vádlott védelmét látja el. Ezek elmulasztása a hatóság részéről eljárási szabálysértésnek számít.

A védelem költségei

A meghatalmazott védő költségei a terheltet terhelik, azt az állam (a hatóság) nem előlegezi. Ha a bíróság a vádlottat felmenti, az állam a határozat jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül megtéríti a vádlott meghatalmazott védőjének a díját és a készkiadását. Egyéb esetekben a meghatalmazott védő díját és költségeit másra átterhelni gyakorlatilag nem lehet. Kivételesen szó lehet arról, hogy más személy félrevezette a hatóságot, így tőle vagy a nyilvánvalóan jogellenesen eljáró hatóságtól kártérítés címén követelni lehet (át lehet hárítani) az ügyvédi munkadíjat. Úgyszintén ma már vannak ún. jogbiztosítási konstrukciók, amelyek a biztosított terheltnek utóbb megtérítik a védelem költségeit. Összességében azonban a terhelt felmentése vagy az eljárás megszüntetése nem teremt alapot a meghatalmazott ügyvéd költségeinek áthárítására.

A bűnügyi költségeknek viszont részét képezi a kirendelt védő készkiadása és díja, az állam (a hatóság) azt akár megelőlegezte (tehát a terheltnek az eljárás alatt nem kell fizetnie a kirendelt védőnek), akár nem.

A védelem költségei személyes költségmentesség esetén

Ha a terhelt a jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán a bűnügyi költségnek ezt a részét előreláthatóan nem tudja megfizetni, és ezt megfelelő módon igazolta, a terhelt vagy védője kérelmére a bíróság, illetőleg az ügyész határoz arról, hogy a terhelt részére személyes költségmentességet engedélyez.

A személyes költségmentesség engedélyezése esetén

1. a terhelt kérelmére a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság védőt rendel ki,
2. a kirendelt védő díját és költségét az állam viseli.

Költségen például az útiköltséget, az ellátási és a szállásköltséget kell érteni. A díj a védő munkadíja. A bíróság a vádlottat kötelezi a kirendelt védői díj és költségek viselésére, ha őt bűnösnek mondja ki, vagy szabálysértés elkövetéséért a felelősségét megállapítja. A bíróság a bűncselekmény súlyához képest aránytalan költség egy részének megfizetése alól a vádlottat mentesítheti. Az állam viseli ezt a költséget, ha annak viselésére a fentiek alapján a vádlott nem kötelezhető (például ha a vádlottat felmentették, vagy vele szemben az eljárást megszüntették). A személyes költségmentesség büntetőeljárásban történő alkalmazásának részletes szabályait a 9/2003. (V. 6.) IM-BM-PM együttes rendelet tartalmazza.

A kötelező védői részvétel

A kötelező védői részvétel csak a törvényben meghatározott esetekben jelenti azt, hogy bizonyos eljárási cselekményeknél a védő jelenléte feltétlenül kötelező. A védő tárgyalási szakaszban való részvétele egyszersmind jelenléti kötelezettséget is magában foglal, nevezetesen a tárgyaláson illetve tárgyalási szakaszban tartott helyszíni szemlénél és bizonyítási kísérletnél köteles jelen lenni. Nincs jelenléti kötelezettsége sem a kiküldött bírói, sem a megkeresett bíróság által foganatosított eljárás során, ugyanakkor természetesen a bírósági szakaszban az eljárási cselekményeknél akkor is jelen lehet, ha jelenléte nem kötelező. A védő a kötelező védői részvétel előírása esetén az első fokú, valamint a fellebbviteli tárgyalás során is köteles megjelenni.

A tárgyaláson a védő részvétele kötelező

1. ha a büntetőeljárásról szóló törvény másképp nem rendelkezik, a törvényszék mint elsőfokú bíróság előtt,
2. azokban az esetekben, amikor a büntetőeljárásban kötelező a védelem (ha a bűncselekményre a törvény ötévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel, ha a terheltet fogva tartják, ha a terhelt hallássérült, siketvak, vak, beszédképtelen vagy – a beszámítási képességére tekintet nélkül – kóros elmeállapotú, ha a terhelt a magyar nyelvet, illetőleg az eljárás nyelvét nem ismeri, illetve ha a terhelt egyéb okból nem képes személyesen védekezni, törvény egyéb rendelkezése alapján),
3. amennyiben a szabályszerűen megidézett vádlott bejelentette, hogy a tárgyaláson nem kíván részt venni,
4. ha pótmagánvádló lép fel.

A védő kirendelése

Felnőtt korú terheltnél – kötelező védelem esetén -, amennyiben a terhelt az alapos gyanú közlésétől számított három napon belül nem hatalmaz meg védőt, akkor a hatóság védőt rendel ki. Ehhez képest fiatalkorú terhelt esetén az alapos gyanú közlésével egyidejűleg – amennyiben a terheltnek nincs meghatalmazott védője – a hatóság köteles védőt kirendelni. A meghatalmazott, illetve kirendelt védő értesítése a feltétele annak, hogy ezt követően a hatóság – akár a védő távollétében – kihallgassa a fiatalkorút gyanúsítottként.

Ha a tárgyaláson védő részvétele kötelező, és a meghatalmazott védő a helyettesítésről nem gondoskodik, a bíróság helyettes védőt jelöl ki.

Ki tekintendő sértettnek?

A sértett az a személy, akinek a jogát vagy jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette. Ha a sértett akár a büntetőeljárás megindítása előtt, akár azt követően meghalt, helyébe egyenesági rokona, házastársa, élettársa vagy törvényes képviselője léphet, és gyakorolhatja a sértett által gyakorolható jogokat.

A feljelentés

Bűncselekmény miatt bárki tehet feljelentést, az nem a sértett kizárólagos joga. A feljelentést a nyomozó hatóságnál, általában a rendőrségen vagy az ügyészségen kell írásban vagy szóban megtenni, nincs akadálya a feljelentés megtérelének továbbá távbeszélőn vagy más technikai eszköz útján sem. Ha a feljelentést más (nem büntető) hatóságnál teszik meg (pl. önkormányzat, felügyeleti szervek) a feljelentést ez a hatóság is elfogadja, de köteles azt a büntető ügyekben eljáró hatóságnak megküldeni. A szóban tett feljelentést jegyzőkönyvbe kell foglalni. A feljelentés nem nélkülözhetetlen feltétele az eljárásnak, hiszen az a hatóság észlelése alapján is megindulhat. Emiatt a feljelentés esetleges visszavonása az eljárás megindulását vagy folytatását nem befolyásolja. A feljelentés kötelező, ha annak elmulasztása bűncselekmény (pl. a legtöbb állam elleni bűncselekmény esetében, vagy hivatalos személyek tekintetében vesztegetés esetén stb). A hatóság tagja és a hivatalos személy, továbbá, ha külön törvény előírja, a köztestület köteles a hatáskörében tudomására jutott bűncselekményt – ha az elkövető ismert, annak megjelölésével – feljelenteni. Ennek elmulasztása csak akkor bűncselekmény, ha ezt a Btk. külön szankcionálja (például a vesztegetés feljelentésének az elmulasztása esetén vagy az hivatali visszaélést valósít meg, azaz a hivatalos személy azért szegi meg feljelentési kötelezettségét, hogy azzal másnak jogtalan hátrányt okozzon, vagy jogtalan előnyt szerezzen. A feljelentés elmulasztása önmagában nem valósítja meg a bűnpártolás bűncselekményét.

A sértett jogai az eljárás megindításával és folytatásával kapcsolatban

A feljelentés megtételét követően az ügyész – három napon belül – elutasíthatja azt, ha magából a feljelentésből megállapítható, hogy

1. a cselekmény nem bűncselekmény,
2. a bűncselekmény gyanúja hiányzik,
3. a büntethetőséget kizáró ok állapítható meg,
4. eljárás halál, elévülés vagy kegyelem folytán nem indítható,
5. a magánindítvány vagy a feljelentés hiányzik,
6. a cselekményt már jogerősen elbírálták.

A fenti 1-2, valamint 4-6 pontban meghatározott esetekben, továbbá, ha a 3. pontban foglalt estkörben a büntethetőséget a gyermekkor zárja ki, a feljelentés elutasítására a nyomozó hatóság is jogosult.

A feljelentést nem lehet elutasítani, ha megállapítható ugyan a gyanúsított büntethetőségének hiánya, de

1. a gyanúsított kényszergyógykezelésének elrendelése látszik szükségesnek, továbbá
2. ha elkobzásnak, vagyonelkobzásnak, illetve az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételének a büntethetőségtől függetlenül helye van, kivéve, ha az elkobzásra, vagyonelkobzásra, illetve az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételére irányuló eljáráshoz a bizonyítékok rendelkezésre állnak.

A feljelentést elutasító határozat ellen – annak közlésétől számított nyolc napon belül – a feljelentő csak akkor élhet panasszal, ha a bűncselekménynek sértettje. Ha azonban a feljelentő központi államigazgatási szerv, az ügyésznek vagy a nyomozó hatóságnak a feljelentés elutasításáról, a nyomozás részbeni mellőzéséről, felfüggesztéséről, illetve megszüntetéséről szóló határozata ellen a közléstől számított nyolc napon belül panasszal élhet.Az ügyész, illetőleg a felettes ügyész a panasz alapján

1. a feljelentést elutasító határozatot hatályon kívül helyezi, és dönt a nyomozás elrendeléséről, vagy
2. a panaszt elutasítja, ha azt nem találja alaposnak.

Főszabály szerint a panasz elutasítását követően a sértett pótmagánvádlóként léphet fel. Nincs azonban helye a pótmagánvádlóként történő fellépésnek, ha a büntethetőséget a gyermekkor vagy a kóros elmeállapot zárja ki, továbbá az elkövető halála esetén. A nyomozás megszüntetése nem akadálya annak, hogy ugyanabban az ügyben utóbb az eljárást folytassák. Az eljárás folytatását az ügyész, ha pedig a nyomozást az ügyész szüntette meg, a felettes ügyész rendelheti el. Ha korábban a gyanúsítottat megrovásban részesítették, a felettes ügyész a nyomozást megszüntető határozatot hatályon kívül helyezi. Ha a nyomozás megszüntetése ellen a sértett nem élt panasszal, illetve a felettes ügyész nem rendelte el a nyomozás folytatását, utóbb azt csak a nyomozási bíró rendelheti el az ellen, akivel szemben a nyomozást korábban megszüntették. Ha a nyomozási bíró a nyomozás folytatásának elrendelése iránti sértetti indítványt elutasította, változatlan alapon a nyomozás folytatásának elrendelése iránti ismételt indítvány előterjesztésének nincs helye.

A sértett jelenléti joga

A sértett a gyanúsított és a tanú kihallgatásán nem lehet jelen. Úgyszintén nem lehet jelen a nyomozási bíró ülésein. Értesítést kap azonban – és ennek megfelelően természetesen meg is jelenhet – például a szakértő meghallgatásáról, a helyszíni szemléről, a bizonyítási kísérletről. Ha tanúként idézik, jelenléte kötelező. A bizonyítási cselekményeknél, pl. felismerésre bemutatás, helyszíni szemle, szembesítés szintén megjelenhet.

Iratbetekintéshez és másoláshoz való jog

Az eljárás során keletkezett, beszerzett vagy becsatolt iratról az a bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság, amely előtt az eljárás folyamatban van a sértett kérelmére – legkésőbb a kérelem előterjesztésétől számított nyolc napon belül – másolatot ad ki. A nyomozás befejezéséig a sértett és képviselője másolatot kaphat a szakvéleményről, valamint az olyan nyomozási cselekményről készült iratról, amelyeknél jelen lehetnek, az egyéb iratról pedig akkor, ha ez a nyomozás érdekeit nem sérti (pl egy tanúvallomás). A sértett a nyomozás során keletkezett más iratokról a tanúkénti kihallgatását követően kaphat másolatot. A feljelentő részére – ha nem sértett – csak a feljelentésről adható másolat. Ha a sértett a nyomozási cselekményen jelen lehet, az arról készült jegyzőkönyvet nyomban megtekintheti. A sértett a nyomozás során is megtekintheti a szakvéleményt, az egyéb iratokat pedig akkor, ha az a nyomozás érdekeit nem sérti. A nyomozás befejezését követően a sértett és képviselője másolatot kaphat a nyomozás minden olyan iratáról, amelyet egyébként a pótmagánvádlói fellépés érdekében az ügyészség helyiségében megismerhet. A bírósági eljárásban a sértett és képviselője részére a másolat kiadása csak az emberi méltóságra, az érintettek személyiségi jogaira és a kegyeleti jogra tekintettel korlátozható. A sértett és képviselője a büntetőeljárás során jogosult megismerni azt a minősített adatot, amit olyan irat tartalmaz, amelyet egyébként megismerhet.

A sértetti indítványok és észrevételek

A sértett a nyomozati és a bírói szakban akár írásban, akár szóban (pl. a tárgyaláson) indítványokat, észrevételeket tehet. Az indítványok elsősorban bizonyítási cselekmények elvégzésére (pl. szakértő kirendelése, helyszíni szemle elvégzése, szembesítés, tanú meghallgatása) irányulhat. A nyomozásban a sértett bizonyítási indítványát a nyomozó hatóság, illetve a nyomozást folytató ügyész bírálja el. A hatóság nem köteles az indítványoknak helyt adni. Szóban rendszerint a sértett jelenléte esetén történik észrevételezés pl. a tárgyalás körülményeivel, a szakértői véleménnyel stb. kapcsolatban. A bíróság az észrevételt jegyzőkönyvbe veszi. A tárgyaláson az ügyész vádbeszédét követően a sértett felszólalhat és ebben a körben nyilatkozhat arról, hogy a vádlott bűnösségének megállapítását és megbüntetését kívánja-e. A Be. XXVIII/A. Fejezetében meghatározott kiemelt jelentőségű ügyekben a sértett felszólalása közben a szót nem lehet megvonni és a nyilatkozatában a tényállásra vonatkozó álláspontját is kifejtheti.

A sértett jogorvoslati jogai a nyomozással kapcsolatban

A sértett a nyomozás során jogorvoslatként panasszal élhet, ha reá nézve az ügyész vagy a nyomozó hatóság feljelentés elutasításáról, a nyomozás részbeni mellőzéséről, felfüggesztéséről, illetve megszüntetéséről, kényszerintézkedés elrendeléséről, további vagyoni jogok vagy érdekek korlátozásáról, valamint vagyoni jellegű kötelezettségek megállapításáról hozott határozata közvetlen rendelkezést tartalmaz, a határozat ellen a közléstől számított nyolc napon belül panasszal élhet. Ha a határozatot hozó a panasznak három napon belül nem ad helyt, az ügyész határozata elleni panaszt a felettes ügyész, a nyomozó hatóság határozata elleni panaszt az ügyész a hozzá érkezéstől számított tizenöt, megszüntető határozat esetén harminc napon belül határozattal bírálja el. A panasz szóban és írásban egyaránt előterjeszthető. A szóban előterjesztett panaszt a hatóság jegyzőkönyvbe veszi. A panaszt elbíráló határozat ellen további jogorvoslatnak – főszabály szerint – nincs helye. A panasznak a megtámadott határozat végrehajtására általában nincs halasztó hatálya, de a határozatot hozó, illetőleg a panaszt elbíráló a határozat végrehajtását kivételesen indokolt esetben a panasz elbírálásáig felfüggesztheti.

A sértett jogorvoslati jogai a bírói szakban

Az elsőfokú bíróság ítélete, illetve végzése ellen a sértett általános fellebbezési joggal nem rendelkezik, pusztán mint magánfél (a polgári jogi igény elbírálásával kapcsolatban), vagy mint magánvádló jelenthet be fellebbezést. A magánvádló jogi képviselőjének önálló fellebbezési jogosítványa nincs, fellebbezést kizárólag a magánvádló nevében jelenthet be. A sértett a számára elfogadhatatlan bírói ítélettel vagy végzéssel szemben tehát formális jogorvoslati lehetőséggel nem rendelkezik. A sértetti “érdekeket” a vádlott terhére az ügyész képviselheti fellebbezésében.