- AZ EMBERI SZABADSÁG ELLENI BŰNCSELEKMÉNYEK
- Emberrablás
Btk. 190. § (1) Aki mást személyi szabadságától
a) erőszakkal, illetve az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel vagy
b) védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotba helyezésével vagy ilyen állapotát kihasználva
megfoszt, és szabadon bocsátását követelés teljesítésétől teszi függővé, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha az emberrablást
a) tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére,
b) bűnszövetségben,
c) fegyveresen,
d) felfegyverkezve vagy
e) hivatalos személy vagy külföldi hivatalos személy ellen, e minőségére tekintettel
követik el.
(3) A büntetés öt évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberrablást
a) tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére,
b) különösen súlyos hátrányt okozva vagy
c) halált okozva
követik el.
(4) A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberrablás szándékos emberölést is megvalósít.
(5) Aki emberrablásra irányuló előkészületet követ el, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(6) Korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki az emberrablást – mielőtt abból súlyos következmény származott volna – önként abbahagyja.
Az emberrablást az követi el, aki mást személyi szabadságától erőszakkal, vagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel, illetve védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotát kihasználva megfoszt, és szabadon bocsátását követelés teljesítésétől teszi függővé.
A klasszikus emberrablás szerint az elkövető túszt ejt (személyi szabadságától megfoszt) és váltságdíjat követel.
Az emberrablás bűncselekményének elkövetési magatartása a sértett (passzív alany) személyi szabadságától történő megfosztása, amely azonban annyiban más, mint a személyi szabadság megsértésének bűncselekménye, hogy ez esetben azt erőszakkal, az élet, testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel vagy védekezésre, illetve akaratnyilvánításra képtelen állapotot kihasználva követik el.
Annak azonban ez esetben sincs jelentősége, hogy a személyi szabadságtól való megfosztás mennyi ideig áll fenn.
A személyi szabadságtól történő megfosztás lényegében egy eszközcselekmény, amely a követelés teljesítését igyekszik kikényszeríteni. A követelés az esetek többségében valamilyen vagyoni jellegű igény bejelentése, de adott esetben lehet nem vagyoni jellegű követelés is. Általában ebbe a körbe tartozhat valaminek a megtétele vagy meg nem tétele, illetve eltűrése. A követelés sajátossága, hogy annak teljesítése már kívül esik a törvényi tényálláson, így az emberrablás immateriális bűncselekmény.
A bűncselekmény akkor befejezett, amikor a követelés eljutott a címzetthez. A címzett személye lehet az a személy, akit az elkövetők a személyi szabadságától megfosztottak, de lehet rajta keresztül, illetve tőle függetlenül olyan más személy is, akitől az elkövetők elvárhatják a követelésük teljesítését. Abban az esetben, ha a követelés a címzetthez eljutott, a bűncselekmény befejezetté válik, ugyanakkor nem bevégzett, mivel a jogellenes állapot változatlan, hiszen a személyi szabadságtól történő megfosztás továbbra is fennáll, és a követelés kikényszerítése, illetve fenntartása még nem fejeződött be. Ebből következően a befejezett bűncselekményhez is kapcsolódhatnak tettesek és részesek egyaránt, akik ismerve az alapcselekményt tevékenyen részt vesznek a személyi szabadságától megfosztott személy őrzésében, vagy adott esetben a váltságdíj átvételében vagy biztosításában.
Az emberrablás bűntette rokon vonást mutat az önbíráskodással, ugyanis bizonyos esetekben az elkövető az általa jogosnak tartott vagy jogosnak vélt vagyoni igényének úgy kíván érvényt szerezni, hogy a tartozót a személyi szabadságától megfosztja, és mindaddig fenntartja ezt az állapotot, amíg a tartozás törlesztése meg nem történik, vagy arra szóban vagy írásban nem kap ígéretet.
Súlyosabban minősülő esetek
Az emberrablás alapesete magában is súlyos büntetést von maga után, figyelemmel kiemelkedő társadalomra veszélyességére, azonban még súlyosabb a cselekmény büntetése, ha az emberrablást tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére, bűnszövetségben, fegyveresen, felfegyverkezve vagy hivatalos személy vagy külföldi hivatalos személy ellen, e minőségére tekintettel követik el. Ez utóbbi esetben a személyi szabadságától megfosztott személy a hivatalos vagy külföldi hivatalos személy. A büntetés még súlyosabb, akár életfogytig is terjedhet, ha az emberrablást tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére, különösen súlyos hátrányt vagy halált okozva követik el. Ugyanilyen súlyos megítélés alá esik, ha az emberrablás egyben szándékos emberölést is megvalósít.
A két súlyosabban minősülő, halálos eredménnyel járó eset között a különbség abban mutatható ki, hogy a halál okozása esetében az elkövető szándéka nem terjedt ki az élet kioltására, tehát ebben az esetben a sértett haláláért csak gondatlanság terheli, míg az utóbbi esetben a szándék, még ha csak eshetőleges formában is, de kiterjed a sértett halálára. A különösen súlyos hátrány okozásának az értelmezésére az új Btk.-hoz fűzött indokolás alapján irányadó lehet például, hogy a cselekmény milyen testi vagy lelki traumát okozott a sértettnek, milyen körülmények között (pl sanyargatással) történt és meddig tartott a fogvatartás.
Egyéb rendelkezések
A cselekmény kiemelkedő tárgyi súlyára figyelemmel a törvény az emberrablás előkészületét is büntetni rendeli. Az előkészület ez esetben is azt jelenti, hogy a bűncselekmény elkövetésére valakit felhívnak vagy valaki ajánlkozik, vállalkozik rá, a közös elkövetésben a tettesek megállapodnak, illetve az emberrablást könnyítő vagy ahhoz szükséges feltételeket biztosítják előzetesen.
Az emberrablás bizonyos esetekben beláthatatlan következményekkel járhat akár a követelés nem teljesítése, de akár a követelés teljesítése esetén is. Ezért – több más bűncselekményhez hasonlóan – az emberrablás esetében is nagyobb társadalmi érdek fűződik a cselekmény abbahagyásához, mint az állam büntetőjogi igényének érvényesítéséhez. Éppen ezért a törvény korlátlan enyhítésre ad lehetőséget arra az esetre, ha az elkövető az emberrablást, mielőtt abból súlyos következmény származna, önként abbahagyja. Ilyen esetben akár a legenyhébb büntetés legkisebb mértéke is kiszabható. Ennek feltétele azonban az, hogy az elkövető önként, saját elhatározásából, ne pedig a hatóság, illetve más személy közbeavatkozásának következményeként álljon el a bűncselekmény további folytatásától.
A bűncselekmény különös társadalomra veszélyessége okán a törvény külön tényállásban büntetni rendeli annak a cselekményét, aki hitelt érdemlő tudomást szerez arról, hogy emberrablás elkövetése készül, és erről az érintett személyt vagy a hatóságot, mihelyt teheti, nem tájékoztatja, feltéve, hogy az emberrablást legalább megkísérelték.
(forrás: www.magyarorszag.hu)