A hatályos büntetőtörvényünk szerint hamis vádat követ el az, aki mást hatóság előtt bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol, vagy más ellen bűncselekményre vonatkozó koholt bizonyítékot hoz a hatóság tudomására. A fentiből kitűnik, hogy az elkövető két elkövetési magatartással valósíthatja meg a bűncselekményt. Lehet egyrészt lehet hamisan vádolni, másrészt pedig lehet hamisan gyanú kelteni valakivel szemben. Önmagában a vádolás a büntetőeljárás megindítására alkalmas tényállítás jelent. Különös ismérve, hogy a tényállításnak kifejezettnek kell lennie és konkrétan meg kell jelölnie mind az adott bűncselekményt, mind pedig az azt alátámasztó adatokat. Az elkövető által megvádolt személynek konkrét, felismerhető, egyedileg meghatározható, élő személynek kell lennie. Így ha az elkövető olyan adatokat közöl, amelyek alapján egy konkrét személy nem azonosítható be (valaki az iskolából) vagy ismeretlen tettes ellen teszi a hamis feljelentést, e bűncselekményért nem, de hatóság félrevezetésért akár felelhet.

Szigorúbb az elkövető büntetőjogi megítélése, ha a hamis vád alapján büntetőeljárás indul, még szigorúbb, ha ez alapján a valakit el is ítélnek. Ez a jogerős elítélést jelenti. Ugyanilyen minősített eset az, ha a hamis vád olyan bűncselekményre vonatkozik, amelynek elkövetőjét a törvény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is fenyegeti. A legsúlyosabban minősülő eset az, ha az életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményre vonatkozó hamis vád alapján a vádlottat elítélik

Azonban korlátlanul enyhíthető, különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető is a hamis vád elkövetőjének a büntetése, ha a vád hamisságát az alapügy befejezése előtt az eljáró hatóságnak feltárja.

Azon személyek, akikkel szemben büntetőeljárás folyik, nem valósítják meg a bűncselekményt, amikor tagadásukkal más terhelttársukat vádolják hamisan a cselekmény elkövetésével (“védekezési hazugság”).

268. § (1) Aki

a) mást hatóság előtt bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol,

b) más ellen bűncselekményre vonatkozó koholt bizonyítékot hoz a hatóság tudomására,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a hamis vád alapján az érintett ellen büntetőeljárás indul.

(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a hamis vád alapján a vádlottat elítélik,

b) a hamis vád olyan bűncselekményre vonatkozik, amelynek elkövetőjét a törvény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is fenyegeti.

(4) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha az életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményre vonatkozó hamis vád alapján a vádlottat elítélik.

(5) Aki mást hatóság előtt bűncselekmény elkövetésével azért vádol hamisan, mert gondatlanságból nem tud arról, hogy tényállítása valótlan, vagy a bizonyíték hamis, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

269. § Aki

a) mást hatóság előtt szabálysértéssel vagy közigazgatási bírsággal sújtandó szabályszegéssel hamisan vádol,

b) mást hatóság vagy a fegyelmi jogkör gyakorlója előtt fegyelmi vétséggel hamisan vádol,

c) más ellen szabálysértésre, közigazgatási bírsággal sújtandó szabályszegésre vagy fegyelmi vétségre vonatkozó koholt bizonyítékot hoz a hatóság vagy a fegyelmi jogkör gyakorlójának tudomására,

vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

270. § (1) Ha a hamis vád folytán eljárás indult, ennek az alapügynek a befejezéséig hamis vád miatt büntetőeljárás csak az alapügyben eljáró hatóság feljelentése alapján indítható. Az ilyen feljelentés esetét kivéve a hamis vád büntethetőségének elévülése az alapügy befejezésének napján kezdődik.

(2) Korlátlanul enyhíthető, különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető a hamis vád elkövetőjének büntetése, ha a vád hamisságát az alapügy befejezése előtt az eljáró hatóságnak feltárja.

A bűncselekmény mind szándékosan, mind gondatlanul elkövethető.

A bűncselekmény akkor válik befejezetté, ha a hamis vádat a hatóság előtt szóban előadják, vagy ha az ilyen vádat tartalmazó irat, illetve a koholt bizonyíték a hatóság tudomására jut.

A bűncselekmény elkövetési magatartása: a hamisan vádolás

A két elkövetési magatartás a hamisan vádolás és a hamis gyanúkeltés.

A vádolás büntetőeljárás megindítására alkalmas tényállítás; azaz kifejezettnek kell lennie és konkrétan meg kell jelölnie mind az adott bűncselekményt, mind az azt alátámasztó adatokat. Nem elegendő a tényre utaló kifejezés használata. Így tényállítás, ha az elkövető azt mondja, hogy B. megölte régi haragosát, míg csak tényre utaló kifejezés, ha azt állítja: ez a B. öl, lop. (Ezzel más bűncselekményt, például rágalmazást azonban megvalósíthat.)

Fontos, hogy a tényállítás alkalmas legyen arra, hogy büntetőeljárás alapjául szolgáljon, így például ez alapján a hatóság elrendelje a feljelentés kiegészítését. További feltétel, hogy bűncselekmény elkövetésére vonatkozzék, de ennek pontos, szakszerű megnevezésére már nincs szükség: például K. megrúgott, hogy el tudja venni tőlem a táskámat (tehát K-t rablással vádolom).

Azon személyek, akikkel szemben büntetőeljárás folyik, nem valósítják meg a bűncselekményt, amikor tagadásukkal más terhelttársukat vádolják hamisan a cselekmény elkövetésével (“védekezési hazugság”). Ha azonban ez olyan személy ellen irányul, aki az ügyben eddig még nem szerepelt, megvalósul a bűncselekmény.

A hamis tényállítás további kritériumai

A megvádolt személynek konkrét, felismerhető, egyedileg meghatározható, élő személynek kell lennie. Így ha az elkövető olyan adatokat közöl, amelyek alapján egy konkrét személy nem azonosítható be (valaki az udvarból) vagy ismeretlen tettes ellen teszi a hamis feljelentést, e bűncselekményért nem, de hatóság félrevezetésért felelhet. Ez utóbbiért állhat a bíróság elé az is, aki önmagát vádolja hamisan.

A hamis vádolásnak a hatóság előtt kell történnie, ami nem jelenti azt, hogy minden esetben az eljárni hivatott nyomozóhatóság, ügyészség vagy bíróság előtt kell megvalósulnia. Elegendő, hogy az elkövető reálisan számolhasson azzal: bejelentése a megfelelő hatósághoz kerül.

A tényállítás nem jelent szükségszerűen aktív magatartást. Így, ha az ittasan vezető személy az ellenőrzés során a nála talált jogosítványt sajátjaként adja át, elősegíti azt, hogy más személy ellen induljon meg az eljárás.

A tényállításnak tartalmilag, annak lényeges elemeit tekintve valótlannak kell lennie. Fontos, hogy ezzel az elkövető is tisztában legyen. Ennek hiányában, illetve akkor, ha az elkövető csak úgy véli, hogy mást bűncselekmény elkövetésével vádol (putatív vagy vélt bűncselekmény), nem valósul meg bűncselekmény.

A bűncselekmény elkövetési magatartása: a hamis gyanúkeltés

A másik elkövetési magatartás bűncselekményre vonatkozó koholt bizonyítéknak a hatóság tudomására hozatala. Ez esetben tehát az elkövető leplezettebb módon fejti ki vádoló tevékenységét.

Bizonyíték minden olyan tárgyi eszköz, amely alkalmas arra, hogy a bizonyítandó tény valódiságát, az események megtörténtét alátámassza. Ilyen például az elkövető által a betörésnél használt eszközök sértettnél való elrejtése, vagy okiratok készítése és benyújtása. Ha az elkövető más személyt vesz rá – vagy próbál rávenni – a hamis tanúskodásra, nem e bűncselekményért, hanem hamis tanúzásért, illetve hamis tanúzásra felhívásért felelhet.

Koholt a bizonyíték, ha olyan bizonyítandó tényre utal, amely az adott ügyben korábban nem létezett vagy nem úgy létezett, ahogy arra ez alapján következtetni lehet. Így a betöréshez használt eszközök sértettnél történő megtalálásából az ő elkövetői minőségére vonhatnak le következtetést. De az is e körbe tartozik, ha az elkövető korábban létező tárgyat hoz el az elkövetés helyszínéről.

Természetesen itt is feltétel, hogy a koholt bizonyíték bűncselekményre vonatkozzon, a hatóság tudomására jusson és az elkövető tudata e fontos elemeket átfogja.

Eltérően minősülő esetek

Szigorúbb az elkövető büntetőjogi megítélése, ha a hamis vád alapján büntetőeljárás indul, még szigorúbb, ha ez alapján a sértettet el is ítélik. Ez a jogerős elítélést jelenti. Ugyanilyen minősített eset az, ha a hamis vád olyan bűncselekményre vonatkozik, amelynek elkövetőjét a törvény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is fenyegeti. A legsúlyosabban minősülő eset az, ha az életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményre vonatkozó hamis vád alapján a vádlottat elítélik.

Enyhébb a cselekmény megítélése, ha nem büntetőeljáráshoz kötötten követik el. Így, aki mást hatóság előtt szabálysértéssel vagy közigazgatási bírsággal sújtandó szabályszegéssel hamisan vádol, illetve aki mást hatóság vagy a fegyelmi jogkör gyakorlója előtt fegyelmi vétség elkövetésével hamisan vádol, továbbá más ellen a felsorolt háromféle jogsértésre vonatkozó koholt bizonyítékot hoz a hatóság vagy a fegyelmi jogkör gyakorlójának a tudomására, vétséget követ el. Ez esetben az elkövető szabálysértés, közigazgatási bírsággal sújtandó szabályszegés vagy fegyelmi vétség elkövetésével vádolja hamisan a sértettet.

A hatóság fogalmát az új Btk. nem határozza meg pontos felsorolással, mert a cselekmény bármilyen hatóság előtt elkövethető, ennek alapja, hogy a büntetőeljárásról szóló törvény alapján minden hatóság tagja és minden hivatalos személy köteles a hatáskörében tudomására jutott bűncselekményt feljelenteni. Az új Btk. értelmező rendelkezése alapján a hatóság fogalmába beletartozik a bíróság és az ügyészség is. A fegyelmi jogkör gyakorlója a sértett felett fegyelmi jogkörrel rendelkező személy.

Korlátlan enyhítési lehetőség

Korlátlanul enyhíthető, különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető is a hamis vád elkövetőjének a büntetése, ha a vád hamisságát az alapügy befejezése előtt az eljáró hatóságnak feltárja. Ez azt jelenti, hogy az elkövető visszavonja valótlan tartalmú állításait, nem szükséges azonban, hogy feltárja a valódi tényeket.

Hatóság félrevezetése

Aki hatóságnál büntetőeljárás alapjául szolgáló olyan bejelentést tesz, amelyről tudja, hogy valótlan, vétséget követ el. Az új Btk. alapján 2013. július 1-je után az is elköveti a hatóság félrevezetésének a vétségét, – és kisebb súlyú szabadságvesztéssel büntethető – aki hatóságnál szabálysértési, illetve fegyelmi jogkör gyakorlójánál szabálysértési, illetve fegyelmi eljárás alapjául szolgáló valótlan bejelentést tesz. Az új Btk alapján szintén büntethetővé vált – de csak elzárással büntethető – annak a cselekménye, aki hatóságnál egyéb hatósági eljárás alapjául szolgáló olyan bejelentést tesz, amelyről tudja, hogy valótlan. Minden esetben feltétel, hogy a cselekmény ne minősüljön hamis vádnak.

A bűncselekmény a hamis vádhoz képest kiegészítő jellegű. A főbb fogalmi elemek megegyeznek az ott írtakkal.

Az elkövetési magatartás lényege a valótlan bejelentés tétele. Bejelentés minden olyan nyilatkozat, melynek alapján büntetőeljárás indulhat. A bejelentésnek tényállításnak kell lennie, és bűncselekmény elkövetésére kell vonatkoznia.

A tényállítás azonban csak meghatározott kört érinthet: így ismeretlen tettesre, nem létező, halott személyre, saját magára vagy több létező, de konkrétan meg nem jelölt személyre vonatkozhat. Ellenkező esetben a cselekmény már hamis vádnak minősülhet.

A bűncselekmény eredmény-bűncselekmény, vagyis a befejezetté válásához az szükséges, hogy valamely felsorolt eljárás ennek alapján meg is induljon.

A hatályos büntetőtörvényünk szerint hamis vádat követ el az, aki mást hatóság előtt bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol

Mit tudhat meg az konzultáció keretében?

Az első találkozáskor egy órás személyre szabott tájékoztatást adok a büntetőeljárás során Önt megillető jogokról, kötelességekről, a várható büntetés neméről és mértékéről, a szükséges lépésekről. A konzultációt követően lesz olyan helyzetben, hogy szabadon eldönthesse, hogy igénybe kívánja-e venni szakképzett büntetőjogi segítségemet.

(forrás: www.magyarorszag.hu)