Távollévő szabálysértő – Egy joghézag a szabálysértési törvényben

Egy joghézag a szabálysértési törvényben, avagy nem lehet felelősségre vonni a szabálysértés elkövetőjét, ha nem jelenik meg a tárgyaláson?

Tegyük fel azt a (nem teljesen fiktív) jogesetet, hogy egy személy elkövet egy szabálysértést, amely ügyben lefolytatódik az előkészítő nyomozati eljárás. Ezt követően az ügy beérkezik a bíróságra, és ott egy elfoglaltabb bírósági titkárra szignálják. Az ügy iratai felkerülnek a titkár asztalára, aki egyéb teendői miatt nem tud rögtön nekilátni az ügy „megolvasásának”. Majd amikor 2 hét elteltével át tudja nézni az ügyet, látja, hogy az teljesen egyértelmű, és nincsen szükség egyéb eljárási cselekmény lefolytatására, sem tárgyalás tartására ahhoz, hogy eldöntse az ügyet. Ez a helyzet viszonylag egyszerűnek tűnik, de mégsem az…

A 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabálysértési törvény) lehetőséget biztosít a bíróságnak meghallgatás nélkül határozathozatalra:

118. § (1) Ha az előkészítő eljárás iratai alapján megállapítható, hogy a tényállás tisztázott és az eljárás alá vont személy vagy a tanú, sértett, szakértő meghallgatása nem szükséges, valamint a közvetítői eljárásra utalás feltételei nem állnak fenn, a bíróság határozatban büntetést szab ki, illetve önállóan vagy büntetés mellett intézkedést alkalmaz, továbbá rendelkezik a szabálysértési költség viseléséről.
(2) A bíróság az (1) bekezdés szerinti döntését az előkészítő eljárásról készített jelentés megérkezését követő tizenöt napon belül, kizárólag a szabálysértési eljárás iratai és az előkészítő eljárásról szóló jelentés alapján meghozza.

Az idézett jogszabályhely (2) bekezdéséből kitűnik viszont, hogy erre csak az előkészítő (rendőrségi) eljárásról készített jelentés megérkezését követő tizenöt napon belül van lehetőség. Ezért a jogesetünkben szereplő elfoglalt bírósági titkár (aki 2 hétig nem tud az üggyel foglalkozni) elesik a meghallgatás nélküli határozathozatal lehetőségétől.

Amíg az 1998. évi XIX. törvény (Be.) külön fejezetet szentel (XXV. fejezet) a távollévő terhelttel szembeni eljárás szabályaira, azon belül pedig az ismeretlen helyen tartózkodó vádlottal szembeni eljárásra, addig a Szabálysértési törvény egyáltalán nem rendelkezik erről az eshetőségről. A büntetőeljárásról szóló törvény ebben az esetben még segítséget sem nyújt, hogyan oldhatnánk meg a kérdést a büntetőeljárási szabályok „szinonimájára”, mivel a bíróság az ismeretlen helyen tartózkodó vádlottal szemben az erre irányuló ügyészi indítványra jár el a Be. 528. §-ának (1) bekezdése szerint, a szabálysértési eljárásban ezzel szemben nem szerepel ügyész.

Hogyan lehet tehát lefolytatni (és befejezni) az eljárást, ha az eljárás alá vont személy ismeretlen helyen tartózkodik, vagy esetleg szökésben van? Hozzon a titkár egy 15 napon túli tárgylás mellőzésével meghozott végzést, amely eljárásjogilag abszolút helytelen, vagy tárgyaláson hallgassa meg a tanúkat, sértettet, majd hozzon (tárgyaláson!) egy tárgyalás mellőzésével meghozott végzést (és reménykedjen, hogy senki nem jelent be fellebbezést)? Vagy végzéssel függessze fel az eljárást, majd hagyja az ügyet elévülni?

Erre a dilemmára egyelőre nincsen helyes megoldás, a gyakorlat a fent felvázolt variációkat szokta alkalmazni, de kétségtelen, hogy hosszú távon a szabálysértési törvény kiegészítése volna a célravezető.

 

forrás: jogiforum.hu – Etter Kálmán

Vélemény, hozzászólás?