A hivatkozott jogegységi határozat rendelkezésével alapvetően egyetértek, amennyiben valóban, bizonyítottan kialakult szándékról van szó. Azzal a kiegészítéssel, hogy ezen jogegységi határozat – szakmai álláspontom szerint – nem értelmezhető akként, hogy a gyakorlat megosztottságának szemléltetésére hivatkozott I.2. ügyben – amelyben védőként magam jártam el – az adott bűncselekményben (emberölés előkészületében) született felmentő rendelkezésnek ne lett volna helye.
A Jogegységi határozat megállapítása szerint: Bűncselekmény elkövetésére irányuló szándék felhívás nélküli kinyilvánítása is alkalmas lehet bűncselekmény megállapítására. Ha tehát valóban szándékban, akaratban megnyilvánuló közlésről van szó, akkor vizsgálni kell, hogy milyen bűncselekmény megvalósítására alkalmas, akár például olyan bűncselekménynek/bűncselekményeknek, amely már pusztán közléssel megvalósulnak. pl. zaklatás bizonyos elkövetési magatartása, közveszéllyel fenyegetés, terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés, stb., tehát amikor a komoly fenyegetést kilátásba helyező gondolatközlésről van szó.
Abban az ügyben, ahol védőként jártam el – és amely ügy a Jogegységi eljárásban a gyakorlat szemléltetésére bemutatásra került – a Kúria az általam indított felülvizsgálati eljárásában – az alapeljárásban megállapított tényállás alapján – az ítéletében megállapította, hogy a terheltben kétségtelenül nem alakult ki az egy vagy több ember megölésére irányuló szándék, a döntésig jutó emberölési akarat, tehát a tényleges ölési szándék. Arról Ügyfelem voltaképpen csupán vizionált.
Ezzel összefüggésben a Kúria ítélete elvi tartalommal rögzítette, hogy előkészületi magatartást nem tanúsít, aki az ölési cselekmény lehetséges megvalósítása iránti vágyakozásának mással vagy másokkal közlésekor magában még nem hozta meg az emberölés elkövetésére vonatkozó döntését, tehát tényleges ölési szándék ekkor még nem alakult ki.
Ha tehát valaki pusztán a gondolataiba enged betekintést másoknak például verbálisan úton – legyen az bármennyire is bizarr – még nem jelenti egyben a gondolatközlésben foglaltak megvalósítására irányuló szándék meglétét. Ez az, amit az eljáró bíróságoknak a jövőben fokozott figyelemmel kell vizsgálni.
Mindazonáltal a 3/2019 BJE szakmailag további számtalan jogdogmatikai kérdést vet fel, amely véleményem szerint még sokáig téma lesz és némileg aggódó kíváncsisággal várom az ítélkezési gyakorlatra kifejtett hatását.
Az ügy kapcsán a HVG online is megkérdezett és készített cikket, melyeket a médiamegjelenések alatt találhat.